Ha egy fiatal nőn látszik hogy éppen a “piros napokat” éli, hogyan lehet jól viselkedni? (Többi lent)

Nekem az alábbi egyszerű recept jött be:

Ha nem érzi magát jól, akkor úgy bánok vele, mint bármilyen más esetben is tenném, amikor nem érzi magát jól: megkérdezem, miben tudok segíteni, igyekszem támogató lenni. Az érzelmeit szintén ugyanúgy kezelem, mint bármikor máskor is tenném. Szóval nem kell annyira túlmisztifikálni.

Ha pedig egy ideje már együtt vagytok, remélhetőleg fogtok róla beszélni, hogy ilyenkor mit szokott másképp csinálni, így nem kell találgatnod.

Alapvetően nagyon rosszul vagyok az első pàr óràban. Remegés, hànyinger, akàr hànyàs, hasmenés, szédülés óràkon àt, és persze a fàjdalom.

Ha munkàban vagy valahol vagyok, próbàlom túlélni a szitut, ha otthon, akkor lényegesen könnyebb a dolog. Fekszem összekuporodva csendben, amíg elmúlik.

Ilyenkor pàrom megkérdezi, hogy tud-e valamit segíteni, de persze semmit, pedig megtenné. Biztosít róla, hogy bàrmi van, szóljak, és csinàlja. Soha, semmi nincs. Megvàrom kuporodva, wc-re jàrva, hogy elmúljon.

Én is ugyanígy teszek, ha neki van valami baja.

Neked is azt tanàcsolom, hogy úgy viselkedj, mint mikor te elvàrnàd, hogy veled viselkedjenek, ha úgy érzed, beteg vagy.

Alapvetően én is azt szeretem, ha nem kezelnek úgy, mintha beteg lennék.

Az első nap nekem is nagy fájdalmaim vannak, gyógyszer mellett is. Innentől megismételhetném a 12-es választ. Ha kérek a páromtól valamit, akkor segít, de magától nem sokat tud tenni. Innentől kezdve egyénfüggő. Én ilyenkor szeretem az édességet, úgyhogy ha bedob mellém az ágyba egy csokit, az jól esik, de ennyi.