Miért nem merek neki soha leírni semmit?

Van egy srác, akivel találkozgatunk, a találkozók között instán beszélünk valamennyit, és folyton azon agyalok, leírjak-e valamit, hogyan írjam, stb. Elgondolkodom néha, hogy mi történne, ha önmagamat adnám, és őszintén leírnám, mit szeretnék, de aztán mindig visszariadok, és így szerintem néha flegmának tűnök, bár ő sem az a csetelős fajta.

Pl. nem merem leírni, hogy szívesen mentem volna vele kirándulni szombaton, és szomorú voltam kicsit, hogy nem hívott magával.. Pedig péntek este meg is kérdezte, mit fogok csinálni, aztán mondta, hogy jó hétvégét... Szombat este utána egyébként elhívott egy ilyen iszogatásra, de már nem volt kedvem találkozni. Aztán utána vasárnap egész nap nem is válaszolt, este írta, hogy ne haragudjak, elfelejtette... Ezen megint megsértődtem, nem válaszoltam.

Erre ma reagált a story-mra, egy rajzomat tettem ki, hogy ezt te rajzoltad, nagyon jó lett, és így ennyi, megint nem mondja, hogy szeretne látni. Szívesen mondanám neki, de nem tudom, hogyan, meg ugye vasárnap el is volt tűnve..

Szerintetek miért van ez? Mondjam neki, hogy találkozzunk, vagy nem is akarja?