Mást mond, mint amit cselekszik, vagy csak én értem félre?

Megismertem egy 27 éves nőt, én 28 vagyok.

Beültünk egy helyre, hosszan beszélgettünk, nagyon egy húron pendültünk, és ha volt is ellentétes vélemény, azt se éreztük világvégének, nyitottak voltunk a másik gondolkodására. Az érintéseimet beszéd közben nem ellenezte, csillogtak a szemei, nevetett a poénjaimon, öleléskor visszaöltelt.

Egyre közelebb ültünk egymáshoz, meséli, hogy amúgy ő most pár hónapja szakított meg egy több éves kapcsolatot, és nem biztos, hogy ő komolyat akarna most, úgy tartja fairnek hogy megmondja. Meg hogy munka feszültsége miatt ő is próbál kicsit most kikapcsolni, nem egyéjszakás alkat ő sem, de úgy érzi nem akar bele ugrani semmibe most hirtelen. Azt se tudja, hogy vajon látjuk-e még egymást, de nagyon szimpatikus vagyok neki, szerinte ha nem is fordulunk komolyra, de írtó jó haverok lennénk.

Mondom, vagy ki tudja, lehet kiderül valami sötét oldalunk, sorozatgyilkos, szadista a másik stb, és elűzzük a másikat. (próbáltam poénnal leütni) nevetett. Csillogtak a szemei.

Volt, hogy megöleltük egymást és végül nem csókoltam meg. Átment small talkba, kezdett szétesni a fókuszom. Majd megjegyzi hogy őszinte lesz... nem érzi a kémiát, én mit érzek? Azt feleltem hogy nem tudom mit érzek de érdekesnek találom őt és még látnám őt. Bólintottunk, hogy persze, első látásra szerelem az furcsa is lenne. (közben érintjük, öleljük egymást, a szemei csillognak)

Kérdezem, hogy csókolsz szerinted? Mondja nem tudja, szerinte nem jól, rég csókolt. Erre már nem emlékszem mit reagáltam pontosan mert ittunk kicsit, de valami olyasmit mondtam hogy megnézném. Elmosolyodik csillogó szemekkel, és megcsókoltam.

Utána aranyosan magyarázkodik, hogy kicsit zajos a hely, zavarban van mert régen csókolt stb, Mondom, nem volt rossz ez, ... megint csók.

Végül mondom, hogy induljunk lassan. Ráadom a kabátját, kivezetem a helyről, tömegből, sétálunk, beszélgetünk. Mondom, itt már végre csendesebb. Mondja igen. Majd magamhoz ragadtam és szenvedélyesebben elkezdtünk csókolózni. Olyan volt, mintha egy pár lennénk.

Konstans csillognak a szemei és folyamatosan a szemeimbe néz kiváncsian. Kérdeztem, hogyha szeretnéd, hazakísérhetlek, de nem erőltetem. Azt feleli, hogy áh, ő nem ivott annyit hogy felhívjon magához, meg ez a kémia dolog is zavarja, mert írtó jól csókolok, de már mondták neki barátnői is, hogy lehet pont így szalaszt el valami jót, mert lehet idővel később alakul ki, nem első talin szakítás után ami még nem gyógyult be. Mondom, lehet, benne van a pakliban. Meg mondja, úgy érzi nem passzol a stílusunk, kapucnisat viselek mintha sportról jöttem volna, cipőm tetszik neki, én erre mondtam hogy én nekem meg a felkötött haj nem jön be. Nevetett és kiengedte a haját. Kérdezi hogy akkor én hogy vagyok ő vele, nem riasztott el? Érdekesnek találom és még látnám.

Kérdeztem, hogy ha szeretné, hazakísérem, mondja nem ivott annyit, hogy felhívjon magához. Mondom annyit nem is itattam volna csak ezért, mondja ezt értékeli.

Akkor elkísérem a buszig. Ott szenvedélyesen csókolóztunk, akkor volt a legjobb, és végül elbúcsúztam tőle.

Chaten megírtam neki, hogy majd jelezze, ha hazaért, amúgy az utosó csók volt a legfinomabb. Megköszönte hogy aggódtam érte, és az utolsó neki is a kedvence volt. Felvetettem neki, hogy másnap is összefutnék vele.

Írja, hogy tudja hogy nem szeretem, de ez annyira édes volt tőlem.:D Majd utána írta, hogy sajnálja de ma estéje nem szabad.

Kérdés, hogy vajon van-e értelme még próbálkoznom, vagy csak loholnék utána feleslegesen?Fogadjam el amit mondott és kész?

Annyira összezavart a szenvedélyes csókjaink, a testbeszéde és az, hogy közben beszéd szintjén meg kémiáról beszél.