Csajok, mit szólnátok ehhez a szituhoz? Ha valaki egy idegen leszólítana a villamosról, hogy igyatok meg egy kávét?

11-es:

Sajnálom, hogy letőrtek a válaszok, de ez tényleg egy elég instabil terep.

Nem mindenki akar ismerkedni, és ezt tiszteletben kell tartani. Én hiszek a társkereső applikációkban és felületekben, mert ott mindenkinek ez a szándéka.

Utcán, ha nem is mindenkinek van párja, a szinglik egy része úgyse releváns, mert pl. most szakított, most lép túl, épp gyászol, ég a ház, stb.

Ezen kívül nekem például van egy szociális szorongásom is kissé. Amit persze sok ilyen leszólítós szituáció fel tudna oldani, de egy ilyen kérés hallatán nem tudnék normálisan gondolkodni, zavarba jönnék, és lehet hülyeséget mondanék. Bestresszelnék és utána fél napig azon gondolkodnék, hogy mit rontottam el. Szóval én azok táborát erősítem aki úgy ül tömegközlekedésre, hogy "kérlek, kérlek, ma senki se szólítson meg", hisz már a kéregetőkre se tudok mindig jól reagálni.

Ja, és még egy gondolat, ha már szóbahoztad, hogy önbizalmat is fejlesztenél vele: én az a fajta ember vagyok, aki szeret véleményezni, és aki szeret visszajelzést adni. Nagyon gyakran kérnek is pl. előadók visszajelzést, hogy mit csináltak jól, mi nem volt szimpatikus, stb. Hiszem, hogy ez az egyéni fejlődést szolgálja.

Ha valaki valamiért el lesz utasítva (és most tekintsünk el a "van barátom" szituációktól) úgy gondolom joga van tudni, hogy miért lett ez így. Pl. ha igénytelenül néz ki, ha büdös, mert csak 4 naponta tusol, vagy ha nyomulós, vagy bánom is én, bármi, ami első benyomásra negatív lehet. Azonban nem mindenki bírja a kritikát, és simán van olyan ember aki elutasítás után megkérdni miért nem, és mikor kap egy KONSTRUKTÍV kritikát, kiakad és elhordja minden szarnak a kiszemeltjét. Ezért is veszélyes terep a személyes ismerkedés.

"Ha valaki valamiért el lesz utasítva (és most tekintsünk el a "van barátom" szituációktól) úgy gondolom joga van tudni, hogy miért lett ez így."

Semmi joga nincs tudni. Joga van a gondolataimhoz? Az még azért hadd lehessen privát, ffs.

Eleve nem mondanám meg a nevem csak azért, mert egy vadidegen "igazoltatni" akar. :D

Másrészt meg két okból tömegközlekedek:

- mert munkába sietek

- mert haza sietek munkából

Mindkettő azt jelenti, hogy pont nem érek rá kávézni.

Amúgy is, BKV-n inkább imádkozok hogy senki ne szóljon hozzám, igyekszem kerülni a szemkontaktust bárkivel.

"olyanokat írtok, hogy ha neveteket megkérdezem legelején az már gázos"

Tipp (szituációtól, környezettől függően): szerintem elég bunkóság csak úgy rákérdezni a másik nevére. Te akarsz ismerkedni, szerintem alapvetően akkor neked kellene előbb bemutatkoznod. A "mi a neved" helyett pl. "Szia, én Józsi vagyok. Téged hogy hívnak?"

Nekem az ilyen "mi a neved?"-re az ösztönszerű reakcióm, hogy "ki kérdezi?".

(Én pl. a telefont se úgy veszem fel, hogy bemondom a nevem. Mutatkozzon be előbb az, aki kezdeményezte a hívást.)

#26 javítom magam:

Tipp (szituációtól, környezettől FÜGGETLENÜL):

"Remélem nem mindegyik pasiról gondoljátok ezt."

Nem, nem mindegyikről. Akit már megismertem, arról nem gondolok rosszat.

De én utcán nem ismerkedem, sőt meg sem állok vadidegennek. Az meg kizárt, hogy kettesben bárhova elmenjek egy idegennel. Akkor sem, ha Brad Pitt külsejű.

Nemrég az egyik iskolánál egy jobb kategóriájú autóval akart egy teljesen jól szituált 30-as férfi alsós gyerekeket elcsábítani. Senkinek nem tűnt fel, simán egy apukának nézték. Szerencsére a kiszemelt kislány elfutott és otthon elmesélte. Onnan tudjuk.

Szóval igen, ilyen világot élünk.

Nekem amúgy eddig az összes kapcsolatom, több éves haveri viszonyból lett, de nem ismerek olyan párt sem, akik csak így az utcán ismerték meg egymást. Mindenhol volt azért valami előzmény: közös barát, közös programon voltak, munkahely, egyetem, közös hobbi kapcsán, stb.