Nőként hogyan élted meg, hogy visszautasítottak?

Nekem melohelyen volt hasonlo.

Napi kaocsolatban vagyunk egy kollegaval akinek felesege van.

En soha semmit nem mondtam neki direktbe de tettem célzásokat amiket szépen(nem sértve),de elutasitott.

Ezutan kicsit orroltam rá, plusz a munkánkban fontos a csapatszellem (egymast ellenőrizzük, ossze dolgozunk)de elkezdtek(a pasi egy vezeto) hibát hibára halmozni, es nem mostam ki őket, de nem tettem ellenük sem. De kapták a felsőbb vezetői lecseszéseket.

Aztán amiert alázatos lett, igy vissza tudtam térni a normalis összetarto egyuttműködésbe veluk (jeleztem időben a hibákat etc)

Moat jön a lényeg:

Ugy tettem magam tul az egészen hogy felmértem a helyzetet minek van a feleségével es miert tart ki mellette stb.

Megtudtam hogy gazdasági kapcsolatban állnak a feleségével, csaladi vállalkozás ami nagyon jol tejel, a pasinak ezzel egyutt jár a státusz, hatalom is, magyarán a felesége neki a hátszele valojában.

Azaz ha a nő bármit is megtudna hogy a ferje félrejár nemhogy a feleségét hanem anyagi javakat is bukna.

Nagyon is meghuzza magát a házasságában a pénz vagyon hatalom miatt, amit egyutt építettek fel.

Nem hülye ezt elcseszni egy kolleginás kósza numerákkal.

Inkább megy pr.stikhoz akkor maximális diszkrécióval.

Maga a tény, az annyira nem viselt meg nőiességemben.

De hogy mennyire kívántam, amiatt már igen megviselt.