Adjak esélyt magamnak vagy korai lenne?

A leírtak alapján sehol nem vagy még a lelki feldolgozásban, egy darabokra tört, padlón lévő nő képe van előttem. 9 éves kapcsolat után, amiben házasság is volt, már a 2. pasival lenne komolyabb 1 évvel a válás után, ami finoman szólva hangyafsznyi idő. Ráadásul te magad írod, hogy mennyire lesújtott.

Nem látom értelmét ilyen hamar kapcsolatokban ugrálgatni, de ez a ti döntésetek. Ha úgy érzed van ebben a férfiben valami, lehet fokozatosan folytatni, de hogy behúznám a kéziféket a helyedben, az biztos. Neki is érdemes lenne mondani, hogy kellene egy erős lassítás, mert még vannak dolgok amiket lezárnál a korábbi házasságodból. Persze erre mondhatja azt is, hogy ő ezt biztos nem várja ki, amihez abszolút joga van, de így a fair felé és feléd nézve is. Amíg ez a menekülős stratégia van, kapcsolatból-kapcsolatba, addig sok jóra nem szokás számítani.

A pasid nem azért lépett le mert nem akart elköteleződni hanem mert már nem szeretett. Ha szeretett volna akkor nagyon is együtt akarta volna leélni veled az életét. A másodikba szinte "kényszerből" az űrt gyorsan pótlandó forró fejjel beleszaladtál, s pechedre olyan embert fogtál ki aki belül tele volt bizonytalanságokkal, szorongásokkal, az érzéseit nem tudta kimutatni (ha nem írtad volna le hogy aspergeres akkor is kitaláltuk volna hogy az).

Egyébként meg hajrá! Mégis mitől várod a boldogságot ha te magad nem mész utána? Nem biztos, hogy az "igazi" lesz a most következő, de ezt sosem tudod előre csak ha végigjárod az utat.

Ettől még az #1-esnek teljesen igaza van abban, hogy sajnos még a múlt rabságában élsz, nem engedted el az exed. Viszont ismered a mondást: aki folyton a múltba néz az s.ggel megy a jövőbe.