Ilyen könnyű a társkeresés (meg minden más az életben) a nőknek?

Én olyan pasit akarnék mint 1-es. Látom benne az empátiát a nemem iránt, ami manapság olyan ritkának tűnik.

Egyébként ja, az éremnek két oldala van. Ha csak úgy szexelni akarnék, akkor kb. 90% hogy szar lenne a szex, mert a partnerem leszarná, hogy jó-e nekem, ha már én "olyan" csaj vagyok, akit nem kell tisztelni, mert nem komoly kapcsolatot keres.

De nyilván az is benne van, hogyha komolyat keresek és x idő után lefekszünk, ami után puff eltűnik a pasi, vagy az addigi ígéretek helyett felveti, hogy mi lenne, ha ez csak ilyen összejárogatás lenne.

Egyébként komoly kapcsolatot találni szinte lehetetlen. Legalábbis most azt érzem. Mert nyilván az ember mérlegel, hogy a másik pluszt visz-e az életébe, vagy nem. Ha nem, akkor meg inkább van az ember egyedül. (Sajna nagyon sok férfinek vannak kezeletlen mentális problémái, amik nyilván azért is kezeletlenek, mert a társadalom azt érzékelteti "ciki" a pasiknak pszichológushoz járni, önismereti könyvet olvasni vagy kimutatni érzelmeket. DE nem szeretnék én lenne az a nő, akinek ki kell kezelnie a pasit a pszichológiai bajaiból, szóval néha jobb egyedül, mint valakivel, aki mentálisan nagyon nem oké, márpedig rengeteg ilyen van.)

Teljesen egyetértek a #12-vel. Majd kisorsoljuk az #1 válaszolót:)

Komplikált dolog nőnek lenni, és ahogy megy az idő, apad a naivitás is, és nagyobb az esélye annak, hogy az egyedüllétet _választjuk_ a megalkuvás helyett. Nem akarunk olyan párt, aki nálunk is zakkantabb vagy rigolyásabb:))