Találkoznunk kéne mégis?

Van egy harmincas férfi, akivel instagramon bekövettük egymást, sokat beszélgettünk, lelkiztünk is, hónapokon át. Sosem találkoztunk, de egy nap túlságosan elmélyedtünk az érzelmek kitárgyalásában és megállapítottuk, hogy mindketten ugyanúgy érzünk: olyan mintha lelki társak lennénk és már régóta ismernénk egymást, és iszonyúan passzolnánk egymáshoz...mintha az lenne megírva, hogy nekünk együtt kell lennünk. Hát, én ekkor úgy döntöttem, eltűnök. Mivel neki van barátnője és úgy éreztem, nem lehetünk együtt, ezért eltűntem, hogy el tudjam felejteni ezt a férfit... Ez volt fél éve, de sajnos azóta is utána vágyakozom. Úgy érzem még mindig, hogy nekünk együtt kéne lennünk, minden nap eszembe jut. Nem tudom, mit tegyek, talán ha találkoznánk, elmúlna az érzés...