Ebben az esetben szerintetek érvényes, hogy az hogy hogyha komolyak a szándékai akkor azok nem múlnak el pár nap alatt?

Az egyik barátommal a karantén alatt szorosabbá vált a kapcsolatunk, a szokásosnál gyakrabban találkoztunk és hosszasan tudtunk nagyon mélyeket beszélgetni. Az egyik találkozónk alkalmával elmentünk inni és mikor utána még elindultunk sétálgatni megcsókolt. Akkor nem ért váratlanul, mert valahogy tényleg nagyon úgy alakult minden és éreztem hogy így fog végetérni az este, de arra nem számítottam hogy utána azt mondja, hogy szerinte lehetne köztünk valami komolyabb is, nem csak barátság. Én akkor erre egyértelműen nemet mondtam neki, mert nem előtte valahogy meg sem fordult a fejemben és nem tudtam hirtelen ezen gondolkodni akkor. Az utána következő napokban bennem sokminden volt, nagyon kettős érzések, mivel már régóta ismerjük egymást ezért erősen bennem volt hogy mi az amit nagyon szeretek benne és ami miatt jó lenne a dolog,a másik oldalon viszont az is hog mik azok a dolgok amikkel nem tudom hogy el tudnánk e fogadni egymásban. Egy hétre rá aztán újra találkoztunk, akkor ő is azt mondta hogy sokszor eszébe jutottam, és benne is ez a kettősség volt benne, ami miatt végük arra jutottunk, hogy zárjuk le itt a dolgot, viszont ahogy sétáltunk vissza megint összekavartunk, ami valahogy más volt mint az első,nem tudom pontosan leirni de olyan volt kicsit mintha jártunk volna, valahogy mindkettőnkben megmozgatott valamit szerintem.

Viszont mivel én ebben az időszakban eléggé érzelmileg túlterhelt voltam/vagyok nem akartam semmi bonyolultba belemenni nem láttam értelmét, hogy ez a megbeszéljük, hogy nem aztán összekavarunk dolog többet megismétlődjön, ezért mondtam neki hogy hagyjuk ennyiben a dolgot és erről ne beszéljünk most többet.

Az elmúlt pár hétben viszont egyre többször eszembe jut, és kezdem azt érezni, hogy túlságosan nagy teret engedtem a bizonytalanságomnak, és sajnálnám ha végül tényleg itt ért volna véget az egészet, mert most úgy értem hogy hogyha ő még mindig benne lenne akkor én is vállalnám a kockázatot.

Keresni viszont nem szeretném, mert már így is rosszul érzem magam amitt, hogy ennyire nem voltam következetes és hogy jól összezavartam a dolgokat. Azt viszont tudom, hogy körülbelül egy hónap múlva lesz egy esemény, amin mindketten ott leszünk, és ott biztos fogunk tudni beszélni.

Szerintetek ha tényleg komolyan gondolta a dolgot, akkor egy hónap múlva is komolyan fogja? Tudom , hogy nem várhatok semmit tőle, mert végülis én mondtam nemet, de valahogy van egy olyan érzésem/ reményem hogy ez az egész benne is olyan intenzíven dolgozik most mint bennem. Szerintetek mire számítsak?