Lehet még normális, boldog életem, ha lotyóként viselkedtem az utóbbi időben?

Egy kis faluban élek, nagyon magányos lány vagyok (23 éves), és csúnyának, ducinak tartom magam. Mindig kicsúfoltak az iskolában, és megszoktam, hogy én egy okádék vagyok, akinek soha nem lesz pasija. Természetesen vágytam a szexre, randizni akartam, de velem nem akart volna senki. Nagyon sokat sírtam. Pár hónapja regisztráltam fel a Tinderre és a Badoora. Úgy voltam vele, hogy már nem is akarok párkapcsolatot, de legalább el akarom veszíteni a szűzességemet, nem akartam várni többet az igazira. Akkor meg is történt életem első szexuális élménye. Nagyon élveztem, a pasi nem jött be annyira, de azt nagyon élveztem, hogy valakinek én is tetszem. Persze jó pasik a Tinderen sem írtak rám, csak kiéhezettek, idősebbek. De nem is érdekelt. Többször is lefeküdtem némelyikükkel. Összesen 8 szexpartnerem volt. Nekem nincs autóm se, mert béna vagyok. Úriemberként idejöttek, mikor a szüleim dolgoztak. Néha felvettek, és elmentünk hozzájuk. A szomszédok is pletykálgattak rólam, a szüleimnek is elmondták, hogy férfiakkal látnak. Már megbántam, de igazából nem is bántam meg. Azt igen, hogy lotyóként váltogattam a partnereket, azt nem, hogy szexeltem velük, mert élveztem. Anyum sokat veszedik velem és lekurváz állandóan. Az emberek is megnéznek az úton, pedig eddig láthatatlan voltam. Kicsit szégyellem magam. Sőt, nagyon. Miért beszélnek rólam? Miért nem mindegy nekik más élete? És ha én ezt választottam, és nekem jó volt így? Persze tudom, hogy a férfiak kihasználtak szexre, de én őket méginkább, egyikükbe se zúgtam bele, csak azt akartam, hogy használjanak. Mostmár kicsit több az önbizalmam, de azért sajnálom, hogy ringyó voltam. Így még lehetek egyszer normális? Vagy mostmár, hogy mindenki tudja, hogy ezt tettem, mert a falu népe elpletykálta, akkor már még annyira se fogok találni normális kapcsolatot, ahogy eddig? Mert nem elég, hogy csúnya vagyok, és duci, de még egy lotyó is mostmár az emberek szemében.