Hogy keveredjek ki ebből "semminek nincs semmi értelme,egyszer fent egyszer lent, lányok jönnek mennek" spirálból?

Lassan 30 leszek, de néha úgy érzem magam mintha 50 lennék, teljesen kiégve, céltalanul, pesszimistán, életkedv nélkül, máskor meg mintha 20 tele életerővel.

Érdekes, hogy barátoktól meg netes fórumokban is azt látom, h valakinek vagy nagyon jól megy a csajozás,vagy nagyon rosszul, nálam meg a kettő egyszerre. Egyrészt folyamatos hangulati hullámvölgyek vannak, ha éppen jobb periódusom van ,akkor sok lánynak bejövök, ha rosszabb,akkor kb. senkinek. Amikor azt érzem, hogy buknak rám, akkor képtelen vagyok megállapodni bárki mellett is, mert azt érzem, hogy bárkit megkaphatok és mindig találok jobbat, mert bárki lecserélhető. Aztán amikor jön a depis szakasz és a kutya nem foglalkozik velem, akkor a korábban faképnél hagyott csajok közül egyel is beérném és bennem van,h el is tudnék köteleződni,de ilyenkor még annak sem kellek.

Sajnos ez a mai tinder világ ezt a teljesen értelmetlenséget okozta, ahol bárki pótolható, így nincs tétje semminek, az emberek semmiért nem vállalnak felelősséget (magamat is beleértve) vagy max megfelelési kényszerből vállalnának, ha azt érzik, hogy éppen nem kellenek senkinek.