Általánosságban kezdeményeznél párkapcsolatot egy 2+ kisgyermekes anyával?

Én mondhatni elég sok nővel privátoztam már itt 7 év alatt. Nagyjából mind jónak gondolta magát, hát én az utcán észre sem vettem volna őket.

pl. ilyenek: [link]

Két esetet ismerek a környezetemben a témában.

Az első esetben a srácot nevezzük A-nak. A a munkahelyén összejött az egyik kolléganőjével (kolléganő javára 8 év korkülönbség), akinek az előző hígf*s házasságából van három gyereke. A gyerekek (mindhármójuk tinédzser) enyhén szólva is problémásak, A nagyon nehezen tud velük dűlőre jutni. Anyjuk szabályosan elkényezteti őket, megszokták hogy az anyjukkal úgy beszélnek ahogy csak akarnak. Van hogy anyuka még egy nehéz munkanap után még MEGÍRJA(!!!) a gyerekek házi feladatait. Gyakorlatilag káosz és anarchia van otthon. A-t nem így nevelték, túlzásnak tartja (tök jogosan) a kialakult helyzetet. Sokszor konfrontálódott a gyerekekkel, próbálta őket rendre szoktatni - párja sajnos következetesen lesz*rj* A erőfeszítéseit... A szenved a kapcsolatban. Oda-vissza van párjáért, plusz nem igazán van hová mennie. Így marad a szenvedés.

A következő eset főszereplője legyen B. B párja is elvált anyuka, két gyerekkel. Ez esetben B és a gyerekek között teljes a harmónia. A gyerekek jobban szeretik B-t, mint az édesapjukat, aki egy agresszív, rosszindulatú alkoholista szemétláda.

A magam részéről sok tényezőtől függ, hogy belemennék-e... Elsődleges szempont, hogy a párom csak a gyerekeinek él-e, vagy "beleférek én is az életébe". Aztán. A gyerekek el tudnak-e fogadni engem (nyilván: kettőn áll a vásár - ha azt akarom, hogy megszeressenek, akkor nekem kell megtennem feléjük az első lépést, és nagyon türelmesnek kell lennem). Fontos még az is, hogy mennyire vehetek részt a nevelésükben, marad-e egymással eltöltött minőségi időnk a nővel. Ha minden klappol, szerintem nem lenne kérdés. Ha nem, akkor meg felejtős lenne a dolog.

Semmiképpen sem. Huszonéves vagyok.

30+, 40+ évesen ÉS 1-2 saját gyerekkel viszont nem zavarna.