Őszintén lányok, mi a baj azokkal a fiúkkal akik szerényebbek, és lassan közelednek ismerkedéskor?

Én imádom őket. De nem m1, hogy mit értesz csendes alatt.

nem m1, hogy valaki úgy csendes hogy unalmas és nincs mondanivalója, vagy csak simán jól el van egyedül is, nem akar örökké a középpontban lenni, de amúgy jó fej, van véleménye, és mindenről lehet vele beszélni négyszemközt.

Én az utóbbi vagyok. Nem hallatom a hangom mindenhol, nem vagyok olyan hüüü de szociaális ember sem, de ha kell tudok beszélni, akármiről, akármennyit...

#3

Nem érted, miért irtam ezt. Ha most hirtelen átváltana nyomulósra, az se valoszinü, hogy müködne. Vagy adott lánynál, akivel lassan probálkozott, valoszinüleg ha gyorsan teszi, akkor se müködött volna.

Nekem a lassú közeledéssel nincs baj. A töketlenséggel és a közeledés teljes hiányával viszont igen. És nekem ez legfőképp azért rossz, mert így minden lehetőség elveszik, hogy kifejeződjön az ő szimpátiája irányomba. Persze, bókolhat meg átszervezheti a napirendjét hogy találkozzunk, de amíg nem kezdeményez valamit, főleg mondjuk első két találkozás alkalmával, akkor teljes homályban vagyok.

A megbízhatóság szerintem nem ezen múlik. Randiztam többször olyan sráccal, aki teljesen természetesen megcsókolt első randi végén, a másodikon meg kézenfogva sétáltunk. És most olyannal randizom, akivel három randi alatt összesen kétszer értünk egymáshoz és csak puszi volt. Mindkettőjükben pont ugyanannyira megbíztam/om és ugyanannyira el tudom képzelni a közös jövőt, hosszútávon is. És szerintem ennyiben lehet igazodni a fréfiakhoz, főleg ha el is mondják, hogy nem azért nem ugranak rád, mert nem tetszel, hanem mert nekik nem komfortos. Persze ez a saját véleményem a saját értékrendemben