Jogos volt a felháborodásom?

Ma délután találkoztam egy lánnyal, már hetek óta beszélgettünk, úgy vettem le szimpatikusnak talált, legalábbis folyamatosan érdeklődött felém. A mai találkozón azonban folyamatosan a telefonját babrálta, figyelte. Egy idő után szóvá is tettem neki, hogy szerintem hagyjuk ezt abba, mert látszólag saját magamat szórakoztatom a beszédemmel, ő oda sem figyel. Erre kiakadt rám és én lettem elküldve melegebb éghajlatra, hogy milyen maradi vagyok, meg szerinte ezzel a hozzáállásommal soha nem fogok magam mellé találni párt.

Lehet bennem van a hiba,de én úgy gondolom csak az figyel rám, aki rám néz közben. Ha én alapvetően megtisztelem a figyelmemmel és végig hallgatom amit mond (mert ettől függetlenül ő is beszélt és kérdezett is, de aközben is leginkább a képernyőt bámulta), akkor minimum ugyanezt elvárom visszafelé is. Dehogy öt percre nem lehet félre tenni azt a hülye telefont, ez számomra baromi dühítő. Akkor mondta volna, hogy még sem érdeklem annyira. Azt se lehet mondani, hogy élőben nem azt kapta amire előre számított, mert már ismertük személyesen egymást korábbról.

Szóval nem értem, tényleg én reagáltam volna ezt túl?