Másnak is szokott hiányozni a meglévő párkapcsolatában a kezdeti ismerkedési időszak? Ha nem, akkor miért nem? Nem lenne jobb, ha az a kezdeti pezsgés örökké tartana? Mit tehetnék, hogy nekem ne hiányozzon?

Púp volt a hátamra mindig is az ismerkedés. Mikor azt sem tudod, mit kezdj a másikkal, mert mitől ábrándul majd ki, mi lesz majd, amiben nem egyeztek és ami miatt abba kell hagyni az ismerkedést. Mi túl sok, mi túl kevés, mennyire bízhatsz benne, mikor mondjátok ki végre, hogy kapcsolatban vagytok, addig vajon randiztok mással vagy sem... Vajon csak dugni akar vagy tényleg komolyan gondolja, vajon mennyire lesz szar vele együtt élni, rád fogja hagyni a házimunkát, vajon ha veszekedtek, meg akarja majd beszélni vagy ütni fog, esetleg napokig nem szól hozzád, vajon mennyire lesz szar vele a szex, mennyire hárítja majd a felelősséget rád a nemi életetekben, mennyire lesz szexbolond, utánafordul-e másoknak és flörtölget vajon majd mással titokban, megcsal-e, ha talál szebbet, elmegy-e szemrebbenés nélkül napokra a haverokkal vajon és itthagy random este megbeszélés nélkül, hiába számoltál azzal, hogy itthon lesz, mert a haverok hívták? Vajon ő is chatel az exével még, mert "barátok"? Hozzá fog hasonlítgatni, ha valami nem stimmel? Vajon az ő anyja az ellenséget fogja látni benned vagy normálisan áll hozzád? Vajon rád fogja erőltetni a gyereket akkor is, ha most azt mondja, hogy ő sem akar? Vajon el fog venni valaha?

Nekem ezek jártak a fejemben és minél jobban megismertem a párom és minél több kérdést tudtam kihúzni a listáról, annál szebbnek éreztem a kapcsolatunkat. Most, hogy végre tudom, hogy nem kell semmilyen dolog miatt gyötrődnöm a felsoroltak közül, végre élvezem a helyzetet. A randizgatás számomra kételyekkel teli volt. Sosem lehetett tudni, mikor derül ki a delikvensről valami, ami miatt abba kell hagynom az ismerkedést (és számomra a felsoroltak mindegyike ilyen volt).

Nekem volt olyan, hát, nevezzük kapcsolatomnak, amiben kb másfél évig tartott az az időszak, aminek jobb esetben kb másfél hónapig kéne tartania. Amellett, hogy nem haladt a kapcsolat semerre, hanem tényleg megragadtunk a randizás szindjén, amellett ez borzasztó fárasztó volt. Folyton azon aggódni, hogy vajon a legutóbbi találkozás lesz-e az utolsó, hogy vajon mikor mondok valami olyat, amivel végleg megszakad az egész, hogy mindig odafigyeljek hogy még véletlenül se lásson nem-annyira-tökéletes formámban, mert akkor juj, mit gondolhat majd rólam, mindig ez a görcsös megfelelni vágyás és ez a félelem, hogy vajon meddig leszek elég. Ez a kezdeti időszakban még izgalmas és stimuláló, érdekes, de hosszú távon baromi fárasztó és borzasztó kimerítő. Az meg a másik, hogy ha csak az újdonság varázsa miatt izgalmas egy kapcsolat, akkor annak a kapcsolatnak annyi.

A férjemmel nagyon hamar átugrottuk ezt a részt, sokkal jobban tetszik a közös jövő tervezgetése és megvalósítgatása, mint azon aggódni, hogy ugye nem hagytam egy foltnyi borostát a lábamon.

Nagyon jó a biztonság amit egy stabil kapcsolat ad, de igen, nekem is szokott hiányozni.

Sajnos jól írta valaki, az ilyen érzésekből lesznek a megcsalások nagy eséllyel.