24 éves nő vagyok és már közel kettő éve nem voltam randizni, mert egyszerűen azt érzem az én időm már lejárt. Van aki hasonlót érez/ helyzetben van? Hogyan lendültetek túl ezen?

Ismerős, szerintem sokan vagyunk így, mindkét nemből és bármilyen korosztályból.

De az élet kiegyenlítődik, mert van olyan aki sose adja fel. Ismerek olyan 50 éven felülit aki sosem fogja feladni.

Ja, én is ezt érzem 42 évesen.

Amúgy meg jobban jársz, ha nem leszel soha szerelmes, szóval ne bánd.

Ez a ketyeg az óra annyira idegesítő. Nekem az elképzelésem 22 évesen az volt, hogy 28 évesen lesz majd lakásom és jön a gyerek. Erre lett egy hosszú távkapcsolatom 27 évesen összeköltöztünk ez kb 1 éve volt kiderült, hogy én másképp ismertem meg őt a távkapcsolatban mint amilyen vele együtt élni. Szakítanék, de itt a vírus a munkahely megszűnések a fene tudja mi lesz. Közben a családban meg mondják, ha akarunk állami támogatást akkor 2022 lehet felvenni jöhetne az esküvő. Sőt anyós oldalról is jön. Lakástakarékom lejárt, önerőm megvan a lakás vásárláshoz, de sokra nem megyek, ha normális hitelt nem tudok egyedül felvenni. Jelenlegi párommal nem vennék fel hitelt, ha szétmegyünk akkor egy újjal meg egyből biztos nem. Közben az albérlet folyamatosan viszi el a pénzemet így is, hogy ketten fizetjük. Szóval van több pár ahol látszatra minden jó közben meg belül gondok vannak ez vagy kijön, de lehet később van ahol gyerek után jönnek a gondok.

Elég szar helyzet mikor látod az ismerőseid, rokonaid hol tartanak és ezt elvárják tőled, hogy hasonló helyzetben legyél. Van rajtad egy küldő nyomás még, ha sokszor azt mondod leszarom nem érdekel.

Meg amikor elkezded számolni, ha 30 évesen lesz gyereked 24 évesen elvégzi a mester akkor 54 éves leszel.... de nem is folytatnám.

Vannak akik írják itt, hogy egyedül is jó, de szerintem párban sokkal jobb az élet.