Heti egyszer találkozunk, mert sokat kell tanulni. Nincs ideje rám? Úgy érzem teljesen elhanyagol, pedig még nagyon az elején vagyunk

Picit hosszú választ fogok adni, de szerintem hasznos lehet, úgyhogy remélem, szeretsz olvasni.

Amikor éppen nem találkoztok, akkor tartjátok valahogyan a kapcsolatot? Messenger, telefonhívás, bármi? (Ha nem, az nyilván intő jel. Ha igen, akkor van remény.)

A hétvégi 2-3 órás találkozót meg lehetne oldani, hogy több legyen, mondjuk egész napos?

Látod-e, hogy egyébként lenne szabadideje, amibe te is beleférnél?

Mennyire sürgető neked a pártalálás?

Átmeneti ez az állapot, hogy ennyit kell tanulnia, vagy mindig (legalábbis belátható időn belül) így lesz?

Ha ez a helyzet nem változik, az neked mennyire fér bele?

Én a saját helyzetemet tudom hozni példának, a mesterszakom utolsó féléve nagyon kemény volt, egyszerre foglalkoztam sulival és karrierépítéssel, volt, hogy napi 6 egyetemi órám volt, és általában este 8-ra, fél 9-re estem haza úgy, hogy reggeltől talpon voltam. Volt ekkor egy ismerkedés-jellegű kapcsolatom, a srác teljesen megértette, hogy rá most kevesebb idő jut, hogy bizonyos hobbijaiba (nyelvtanulás, hangszertanulás, gaming) most nem tudom annyira beleásni magam idő és energia szűkében, VISZONT ehhez kellett az, hogy ennek ellenére fenntartottunk egy napi kapcsolatot, éreztettem azt, hogy fontos nekem, és hogy ez az állapot záros határidejű, és én sem mindig önként és dalolva csinálom. Illetve egyikünk sem úgy volt, hogy 2 hónapon belül össze akartuk kötni az életünket valakivel, aki folyton ráér. :D

A kérdéseidet és a panaszaidat nyugodtan elmondhatod attól, hogy nyafogósnak tűnnél. Fontos, hogy ne vádold meg a párod semmivel, hanem arról beszélj, hogy belőled milyen érzéseket vált ki ez a szituáció. Fontos, hogy ezt megbeszéljétek, mert egy kapcsolatban gyakran előfordul, hogy kompromisszumokat kell kötni. Én pl. valami ilyesmit mondanék:

"Figyelj, tudom, hogy rengeteget kell tanulnod, és teljesen megértem, de úgy érzem, hogy a tanulás mellett már egyáltalán nem jut időd rám, és néha azt hiszem, hogy már nem is vagyok fontos neked. Szeretném, ha legalább annyi időt félre tudnánk tenni, hogy néha beszéljünk 15 percet elalvás előtt, vagy kicsit többet találkozzunk hétvégén, mert ami most van, azt nem érzem elégnek. Ki tudunk találni valami olyan megoldást, ami mindkettőnknek jó?"

"Akkor kéne "éjjel-nappal" együtt akarni lenni, nem?"

Szerintem ez túlzás. Legalábbis amikor valakinek meg van a saját élete, hobbik, életcél, stb. akkor nem tűrné, hogy te minden idejét magadra akarnád terelni.

Azzal egyetértek, hogy heti 2-3 óra találkozás elég kevés egy párkapcsolatban.

A leírásban kicsit magamra ismertem, mert valamennyire hasonló helyzetben vagyok a párommal, bár mi nem csak 2-3 órára találkozunk. Hétvégente szoktunk találkozni, bár olyankor többnyire együtt töltjük az egész hétvégét, de hétköznap elfoglalt a munkahelyi dolgaival, néha még üzenetben sem beszélünk. Én úgy vagyok vele, hogy még így is ez életem legjobb kapcsolata, ezért kötődöm hozzá. Amikor együtt vagyunk, akkor nagyon figyelmes és törődő, jól érzem magam vele. Az a fajta ember, aki nem szereti az üres fecsegéseket, ezért többnyire akkor beszélünk tartalmasabban hétközben, amikor valami mondanivalónk is van.

Szerintem a kapcsolatban egyrészt számíthat az is, hogy neked mire van igényed, ha olyan partnerre vágysz, aki odaadóbb és többet foglalkozik veled, akkor könnyen lehet, hogy idővel eleged lesz ebből a srácból, nem őt keresed.

Másrészt helyzetfüggő, hogy mennyire lehet elnéző az ember a partnerével.

Pl. randizgattam olyan sráccal, aki eleinte nem tudott találkozni, mert "sokat dolgozott". Nem sokkal később munkanélküli lett, többnyire tétlenül tengette a mindennapjait, mégis keveset találkoztunk....

Azt még megérteném, ha valóban elfoglalt ember, de ilyenkor már teljesen egyértelművé vált, hogy csak kifogásokat keresett.