Olvastam két elméletet/ tanácsot is. Melyiknek van (lehet) igaza? Mik a ti tapasztalataitok? Melyiknek adnátok igazat?

Látszik, hogy "fiú" vagy és nem férfi, bár az életkorod nem írtad.

Elárulok egy titkot: eleinte minden fiú az első opciót részesíti előnyben, de később rájönnek, hogy ez csak ritkán vezet sikerhez.

Gondolom, már te is hallottál a "barát zóna" kifejezésről, az első opció szinte mindig odavezet. További hátrány, hogy egy ilyen barát zónás srácot az élelmesebb csajok csak pincsikutyának (valaki szórakoztassa őket, ha más nem ér rá) illetve lelki szemetesnek használnak. Ráadásul egy ilyen ismerkedésnél hónapokat-éveket is el lehet b...szni, mire a srác rájön, hogy nem lesz ebből semmi.

A 2. opció sokkal férfiasabb, mert minimális határozottság kell hozzá. Mellesleg időt is spórol az ember, mert hamar kiderül, kire érdemes időt szánni. Természetesen itt a kudarcot bírni kell, mert a lepattintás is direktebb. Arra pedig, hogy jobban megismerd a másikat, ott van a "randizás", aminek épp ez a lényege. Kis rutinnal már 2-3 alkalom után is el lehet dönteni, hogy érdemes-e komolyabban folytatni.

Amúgy dolgozó felnőttként kb. csak a 2. opció marad...

32F

Mi úgy jöttünk össze, hogy beszélgetni kezdtünk. Mivel bejöttünk egymásnak, ez instant ismerkedés volt. A beszélgetést a barátom kezdeményezte.

Exemmel meg randivonalon jöttem össze, ott egyértelmű az ismerkedési szándék.

24/N

Nő vagyok, az összes eddigi kapcsolatom a 2. opcióból alakult ki, és nem is tudom elképzelni, hogy ne így legyen a jövőben is. Az 1. lehetőségnél ha nem érzek a férfi részéről érdeklődést, akkor ennyi, elkönyvelem, hogy nem tekint potenciális partnernek, és én sem fogok rá úgy nézni, ráadásul nálam ez nem változik meg az idővel, szóval ha valaki barátként közeledett hozzám eleinte, az hiába akarna udvarolni később, neki már lőttek.

De az a baj ezzel, hogy minden nő más. Látod, egy korábbi válaszoló meg pont azt írta, hogy neki csak olyan kapcsolatai voltak, amik haverkodásból indultak ki. Nem mindegy, milyen habitusú vagy te is meg a konkrét nő is. Én nem szeretek tökörészni, én a magam részéről elég direkt és célratörő vagyok, és nem is vagyok szívbajos én sem, ha kezdeményezésről van szó. Ugyanezt a tulajdonságot elvárom a másik féltől is, már csak azért is, mert a kapcsolat alatt sok konfliktushoz vezetne, ha ő maga a megfontolt biztonsági játékos, nem az egyből mélyvízbe ugrós típus. Viszont ha az a lány, akinek éppen udvarolsz, nem szokott annyira sietni az életével és az ismerkedéseivel, mint én, akkor nála lehet pont azzal vágod el magad nála, hogy rögtön így közelíted meg. Szóval erre nincs általános recept.

Hát tényleg elég különbözőek a vélemények...

Nekem tok fura ez. Én csak olyannal kezdek kapcsolatba, akit ismerek és tetszik belsőleg is.

Nekem nagyon fura, hogy "járjunk", aztán majd kiderül, hogy működik-e. Nekem nagyon nem elég annyi, hogy valaki külsőre bejön, attól még nem fogok vonzódni hozzá. A vonzalom folyamatosan alakul ki nálam, ahogy egyre jobban megismerem. És fordítva sem értem, hogy miért akarhat valaki úgy kapcsolatot, hogy nem is ismer, csak elég jó nőnek tart ahhoz, hogy dugjon velem.

Szerintem erre sajnos v nem sajnos nincs univerzális válasz.

Én nőként se tudom eldönteni melyik a jobb. Van ahol így van ahol úgy, szituáció függő is talán.

Az első talán ott jó/jobb ha spontán/véletlen megismersz valakit egy társaságban pl és elkezdtek beszélgetni és gyakran összetalálkoztok és akaratlanul is alakul a haverság, barátkozás. Amikor esetlegesen nem is gondolnál arra hogy akarsz komolyabbat hanem fokozatosan alakul ki, de nem te akartad szándékosan így alakítani. Ez is lehet jó.

A másik talán a kicsit direktebb ismerkedésnél praktikus. Igen, nagyobb a rizikó de a barátzóna is könnyen befigyelhet. És szerintem fontos jelezni a nőnek, éreztetni vele hogy igen, te úgy gondolod hogy lehetne ebből több is. Legalabbos én szeretném tudni ha bejövök egy pasinak hogy tudjam hányadám állunk.

7.: Akkor félig-meddig csak egyetértünk, csak a kérdés alapján nem ugyanarra gondoltunk. A barátságból kialakult kapcsolatot én sem úgy értem, hogy ezer éve barátok vagyunk, aztán majd egyszer lesz több. Hanem pont úgy, ahogy te mondod: valamilyen okból egymás mellé sodródunk, beszélgetünk, aztán rövid idő után érzem, hogy van-e benne potenciál és általában azt is észreveszem, ha a másik fél is hasonlóan gondolja. Onnan kezdődik az apró flörtölgetés, puhatolózás stb.

Az egymás mellé sodródás lehet akár munkahely, suli, közös hobbi, közös baráti kör vagy bármi. Pl. első barátommal chaten kezdtünk beszélgetni, de nem kifejezetten párkeresés céljából. A másodikkal egy nézés játékban ismerkedtem meg. Együtt játszottunk, egyre többet beszélgettünk, aztán alakult a dolog. A harmadikkal itt kezdtem el beszélgetni művészeti téma kapcsán, teljesen kötetlenül. A jelenlegivel pedig ugye egy csoportos utazáson.

Nekem a kérdező által leírt 2. variáció azt a formát jelenti, mikor nulla ismeretség van két ember között előtte. Pl. mikor valaki direktben leszólít, hogy tetszem, ismerkedünk-e. Nekem ez nagyon nem szimpi, sőt, igazából taszító. Ugyanígy nem tetszik, mikor valaki itt ír olyan privát üzenetet, hogy "Szia! Van kedved ismerkedni?

" Nekem ez erőltetett.