49 éves, átlagos megjelenésű, átlagos fizetésű, nem túl érdekes fickóként nekem a 45 - 50 éves, férfifejű, tenyeres-talpas, kinyúlt mackónadrágos, sorozatnézős, lekvárfőzős nők halmaza az a kategória, ahol sikeresen ismerkedhetnék?

Szerintem meg nekik sem jonnel be. Vannak kinyult mackonadragos csupasziv, otvenes ferfias ferfiak, akik mindent megjavitanak a haz korul, aranyosak, jok az agyban es jol tartjak magukat.

Valami frusztralt savanyu fapina lenne esetleg, akivel kenyszerbol lenezhetnetek egymast.

Trollkodsz csak?

Nem tudom merre jársz te, de én nem szoktam ilyenekkel találkozni ebben a korosztályban. Lehet főznek lekvárt, de sorozatnézés meg a többi helyett inkább még vígan élik az életüket, szórakozni járnak akár férjestől akár barátnőkkel...Én egy huszassal későbbieknél látom azt amit te leírtál. Rosszul is lennék ha ennyi idősen olyan nagymama lennék amiről írtál.

Megpróbálok eltekinteni a stílusodtól. Már az is becsülendő, hogy egyáltalán kíváncsi vagy a saját korosztályodra, bár gondolom te is a 25 éves lányokra voksolnál inkább, ha tehetnéd.

Én 40 éves viszonylag szép nő vagyok, és halálosan szerelmes egy 50 éves férfibe. Tehát a korod nem kizáró ok.

Hogy átlagos vagy...hát nem tudom, azt inkább nekem kéne megítélni, mert ti férfiak nagyon nem azt értitek átlagos alatt, mint mi nők. Jártam olyan férfival, aki magát átlagosnak gondolta (meg engem is), számomra viszont jó pasinak tűnt. Nálam az átlagos a szürke, aki semmivel se fog meg, észre se veszem a tömegben. Ilyen értelemben az átlagosnak nincs esélye nálam, mert annyira szürke, hogy észre se veszem.

Amúgy az 50-es férfi, akibe beleszerettem, nagyon nem átlagos, a legjobb pasi, akivel életemben dolgom volt. Hozzá képest nálam senkinek sincs esélye, max. egy rövid szexkapcsolatra. Pont az én korosztályom az, aki már nem akar mindenáron elkelni. Szexre bármikor összeszedek egy 30 körüli jópasit, de nem nagyon élek ezzel, mert a csak szex nem az én világom. Többre nyilván nem kellek nekik, de ők se nekem, mert mindig a nálam idősebbekhez vonzódtam.

Lejjebb nem adom, mert aki nem vonz, azzal a szex nem jó. Akkor inkább most már egyedül leszek életem végéig. Gyerekem már van, semmi nem ösztönöz arra, hogy összeálljak valakivel, aki nem fog meg különösebben.

Nagyon finom lekvárt tudok főzni. Van egy csomó kinyúlt mackónadrágom.

15 éve nem nézek TV-t. 54 kg vagyok 168 cm-hez.

Akire vágyok, az nem átlagos, nem megkeseredett, nem unalmas, hanem A Férfi. Nyilván a lehetetlent akarom, mert az ilyen férfi akkor sincs egyedül, ha orrba-szájba csalja a feleségét, mert a feleség mindent elnéz neki. Tehát az ilyen férfiak nem szinglik ebben a korban.

De ha ez van, beletörődök abba, hogy maradok egyedül. Adtam esélyt átlagosabb férfinek, de nem tettem jól, mert nem tudtam élvezni vele a szexet és észrevette.

22#. Azzal kezdted a kérdéskiírást, hogy magadat fikáztad, majd egy bizonyos hölgycsoport fikázásával folytattad.

A válaszok teljesen jók. Erőltesd meg magad, és értelmezd, legalább a magad módján.

Az, hogy ki hol és kivel tud megismerkedni, nagyon sok tényezőtől függ, ezt tapasztalatból írom. Az olyan társkeresőkön, mint a Tinder, gyakorlatilag csak a kinézet számít, a bemutatkozó szöveget a legtöbben el sem olvassák, esetleg akkor, ha nagyon jól néz ki a jelölt. (A férfiak a nőkét általában akkor se.)

Nem tudom, kinek mit jelent az "átlagos kinézet", de sokan hajlamosak eufemizálni ezt a meghatározást, azaz egy sörhasú, kopaszodó, 170 centis, csámpás fogú, halál unalmas és humortalan rendszergazda is úgy érezheti, ő átlagos, és neki ennek megfelelően egy átlagos fittness-edző csaj való. Persze ők csalódni fognak, amikor kiderül, hogy nem.

Érdekes módon férfi létemre is azt vettem észre, a nőknek valamivel több önkritikája van a férfiaknál ilyen tekintetben. Persze az olyan legalja társkeresőkön, mint a Badoo, engem is kinézett magának pár sokszorosan visszaeső alkoholista hajléktalan kinézetű nő, vagy olyan 50+ -osok, akikre már a kinyúlt otthonka is csak recsegve megy fel, de a kicsit színvonalasabb oldalakon azért nagyjából a súlycsoportommal (nem csak testtömeg viszonylatában) alakult ki érdemi párbeszéd.

Szerintem ha valaki nem bízik magában, és úgy érzi, semmi érdekes nincs a személyiségében, mégis a leghatékonyabb olyan real-world helyekre kerülni, ahol eleve a megcélzott korcsorport dominál, és ahol azonnal kiderül a kölcsönös szimpátia megléte vagy hiánya. A neten a semmilyenség sokkal unalmasabb és kevésbé szerethető, mint ahol hús-vér testet ölt, és talán valami olyan erénye is kiderül az embereknek, amit ők nem vesznek észre magukban (vagy akár szégyenlik is), de mások igen.