Lányok, nők! Számotokra milyen az ideális és milyen a taszító randira hívas?

Olyantól fogadom szívesen akit már valamilyen szinten ismerek. Így nekem az ideális randira hívást megelőzi minimum egy hosszabb beszélgetés de akár 1-2 megelőző sima találkozás is.

Ezen felül ami még számít hogy lazán természetesen tudjon elhívni ne pironkodva a földet fixírozva miközben épp csak azért nem kér elnézést hogy él vagy épp a másik véglet stílusában hivalkodó önajnározó módon.

Nálam is először egy nagyjából baráti kapcsolat lenne az ideális. Szóval ne egyből, ismeretlenül is "szépnek tartson", "szimpatikusnak tűnjek neki" (vagy legalább ne tegye szóvá, ameddig azt sem tudja, hogy ki tudok-e nyögni két összefüggő mondatot, vagy nem, mert elég nagy igénytelenségnek hat, ha még ennyit sem tud rólam valaki, de igazából mindegy neki és így is ismerkedni akar velem, mert (szerinte) jól nézek ki), először ne "randira" hívjon, hanem xy helyre vagy programra beszélgetni, megismerni egymást.

A konkrét meghívásról: nekem bőven elég annyi, hogy "lenne kedved kávézni/fagyizni/sétálni/sörözni/lámákat simogatni/ejtőernyőzni/bármilyen közös programra menni velem?". Az a lényeg, hogy olyan program legyen, ahol tudunk beszélgetni, szóval ne valami színház vagy mozi, és inkább "semleges" program legyen (szóval inkább csak egy ürügy a találkozásra).

Ideális, ha már ismer és akkor elég egy: Volna kedved valamikor meginni egy kávét velem?

Taszító: nem ismer, de randizzak vele. Miért?

Ismeretlenül ne hívjon.

Ha már ismer, akkor hívjon meg és legyen konkrét terve. Utálom az "amit te szeretnél, ahová te szeretnél, döntsd el te" típusú embereket. Döntse el ő, hogy mennyit hajlandó a randira szánni és akkor hívjon el kávéra vagy vacsorára vagy egy fagyira, és válassza ki a helyszínt, vagy ha az én véleményemet is akarja, akkor maximum 2 opciót adjon nekem.

Az időpontban viszont legyen rugalmas, mert normál esetben ha nincs karantén, akkor általában sok dolgom van és elfoglalt vagyok, nem tudok csak hozzá igazodni.

Egyébként meg legyen határozott, udvarias és tudja, mit csinál.

Ha ne szólítsunk le ismeretlenül lányokat, akkor hogyan ismerkedjünk...? -_O

Egyszer az a baj, hogy túl sokat lógunk a neten, egyszer meg az, hogy leszólítunk titeket. És nem, nem mindenkinek van olyan baráti köre, ahol vannak (szabad) lányok. Én fiús egyetemre járok, a legrondább lányok is elkelnek.

Kulturális rendezvényeken, hobbi közben, tánctanfolyamon, túrákon. Ha nem direkt ilyen "jól nézel ki" leszólítás, hanem adott témában beszélgettek, úgy inkább van létjogosultsága. Ám ez csak a mi véleményünk itt, sok lány van aki simán összejön olyannal, aki leszólítja.

Mondjuk ha azt látod, hogy a lány jeleket küld, akkor nyugodtan lehet leszólítani. De csak úgy....még ha be is jönnél neki, sok lányt taszít az ilyen felkészületlenül kapott felhívás keringőre.

"Kulturális rendezvényeken, hobbi közben, tánctanfolyamon, túrákon"

Az is olyan, hogy valószínűleg ismeretlenül szólítanám le.

#8 Képzeld el, hogy tök ismeretlenül leszólítasz egy nőt azzal, hogy "csinos/szimpatikus vagy, eljössz velem *tetszőleges randiprogram*-ra?". Ő meg azt mondja, "igen, szívesen". Szóval eddig ez a két mondat volt az összes interakciótok életetekben. Aztán a randin gyakorlatilag vadidegenekként próbáltok közös témát találni, szimpatikusak lenni, beszélgetni, egy hullámhosszra kerülni.

Ez az ismeretlenül, semmiből randira hívás.

Namost amit a többi válaszoló ír, hogy előbb ismerjen meg, utána hívjon el, az ugyanez, azzal a különbséggel, hogy azt a bizonyos két mondatos interakciót áthelyezed a bekezdés elejéről a bekezdés végére.

Persze ehhez kell egy apropó, ami miatt szóbaelegyedtek. De azokban a szituációkban, ahol meglenne a lehetőséged "leszólítani" egy randimeghívással, általában fel lehet hozni valami más beszédtémát is, hiszen épp egy helyen vagytok, ugyanazt csináljátok, ugyanazon a programon vesztek részt vagy valami. Szóval lehet "csak úgy", kötetlenül dumálni is. Hogy kell beprogramozni a futógépet, jó ez a szám, tomboljunk együtt, te hol vettél itt hamburgert, akármi. Mintha barátkoznál, csak úgy csevegnél, szociális életet élnél. Vagyis nem "mintha", hanem tényleg, konkrétan azt csinálod, nem süt belőled, hogy csak azért szóltál hozzá, mert össze akarsz vele jönni. Dehogy akarsz, nem is ismered. Csak beszélgetni akarsz vele, és ha véletlenül úgy alakul, hogy kölcsönös szimpátiát, vonzódást éreztek, na akkor majd össze akarsz vele jönni. De most még az is lehet, hogy a lány csak a kutyájáról tud beszélni, vagy káromkodik mint egy kocsis, vagy csupa olyasmiért rajong, amit te utálsz. Semmit nem tudsz róla, nincs alapja annak, hogy vonzalmat érezz, miért is hívnád randira.

Ugyanúgy ismerkedsz, de sokkal kellemesebb, észszerűbb, előnyösebb így. Nincs nyomás, nem kell egy perc alatt letenni a voksotokat, hogy akartok-e valamit egymástól, aztán szabadkozni, hogy mégsem. Sőt ha rendszeresen "összefuttok", akkor a többedik találkozás után is ráértek eldönteni, hogy van-e akkora szimpátia, vonzalom, amiből még kapcsolat is lehet (és akkor jöhet a randi), vagy nem. Addig pedig lehet jó benyomást tenni, közelebb kerülni egymáshoz, javítani az esélyeket, vagy időben szembesülni a kizáró okot jelentő "hibákkal", különbségekkel.

Ha nem lesz belőle randi, lehet, hogy attól még beszélgettek, jó ismerősök lesztek, lehet, hogy elmaradtok egymástól. Nincs annyi kimondott, fájó visszautasítás sem, sokkal inkább "érzésből" mennek a dolgok.

Ideális, ha tetszik az illető külseje és személyisége egyarán.

Taszító, ha valami szerencsétlen próbálkozik.