Egyedülállók férfiak, nők! Ti hogy döntitek el, hogy kinek adtok esélyt kapcsolatra?

Nem vagyok egyedülálló, de mikor az voltam, mindig azt vettem alapul, hogy a normális kapcsolatban szükséges lemondások mellett is toronymagasan kifizetődő-e párban lenni vagy nem. Jól megvoltam egyedül, nyilván csak olyan dologba mentem bele, ami előrébb vezetett, mint az aktuális állapotom. Ez nem volt könnyű feladat úgy, hogy nekem eléggé szent egy párkapcsolat, ezért sokat is teszek bele. Nagyon megérősnek kell ahhoz lennie, hogy benne akarjak maradni. Biztonság, hűség, figyelem, stabil viselkedés... Ha ezt láttam, csak akkor gondolkodtam el.

Igen, velem is ez van már évek óta, hogy akárkivel ismerkedem, pár találkozó után egyszerűen azt érzem, hogy már semmi kedvem ezt folytatni. Vágyom egy társra, de ha valakivel elindul valami, valahogy mégsem érzem, hogy akarnám az illetővel. Sok szép kedves lányt megismerek, és nem is ilyen konkrét bajom szokott lenni velük, hanem szimplán csak rossz berögződések jönnek elől, amik a rossz szülői mintának köszönhetően. Nálam ennek speciel az az oka, hogy a szüleim (bár még mindig együtt vannak) házasságuk egyáltalán nem nevezhető normális házasságnak, de még kapcsolatnak sem, faterom sosem viselkedett úgy, mint egy férfi, mindig csak így passzívan volt jelen, ő sok pénzt keres és ennyi, úgy gondolja, hogy részéről ez elég. Anyám pedig egy hajcsár, egy diktátor, akinek az egekben vannak az elvárásai, kényszeres, erőltetett. Nem véletlenül költöztem el tőlük, amilyen gyorsan csak lehetett.

Szerintem semmi értelme úgy hozzáállni, hogy hááát ő végül is megérdemel egy esélyt. Nálam valaki vagy 100% vagy nem erőltetem. Nem sok értelme van olyannal kínlódni aki úgy igazából semmit nem mozgat meg benned és reménykedni, hogy na hátha x hónap múlva mégis. Ha valaki nem varázsol el rövid időn belül akkor nem sok értelme van összejönni vele. Nagyon helyes, hogy nem kergeted a kapcsolatot, ennek kéne a normálisnak lennie. Ha olyannal jössz össze akiért nem vagy úgy igazán odáig abból úgy sem lesz tartós kapcsolat. Inkább találj egyetlen embert egész életedben aki 100% mint hogy pazarold az idődet ideig-óráig működőképes langyos járogatásokra.

Genetikája is tetszetős legyen (jóképű, ne túl húsos, ne túl sovány, ne túl izmos; lehetőleg ha alacsonyabb is, 4 centinél mondjuk ne több-bel.); na, és még legyen intelligens is, meg jószívűség áradjon a tekintetéből. (A szem a lélek tükre.) Ja és szal legyen is cuki a személyisége, tehát kedves, és ne megjátszottan kedves tehát, hanem szívből.

Férfi révén nekem szoktak adni esélyt és nem fordítva. Még sose jött oda egy nő, hogy adjak neki esélyt egy randira. :D

Aki egyáltalán szóba áll velem :"D

Máshogy nem megy, ahhoz, hogy kiderüljön, mi van a csomagoláson belül, ahhoz kell egy kis idő, aztán ha nem akkor nem...