Kérdés gyerekét egyedül nevelő anyukákhoz/ 27-40 év közötti korosztályhoz. Csak a gyerek?

Az adott korosztályba tartozom elváltként 2 gyerekkel és igen, jelenleg, csak a gyerekeim számítanak, mert még a társkereső oldalon is, ahol tag vagyok április óta, csak a komolytalan férfiak találnak meg. Laza kapcsolatot pedig nem szeretnék, akkor már inkább semmilyet sem.

Ja és a kisebbik gyermekemet még nem viheti az apja napokra, mert csak 2,5 éves és segítségem sincs sok, hogy sokat kettesben lehessünk. Szinte csak a munkahelyemen vagyok a gyerekeim nélkül. Bár a nagyobbik már 2 hetente hétvégén az apjánál van, mert ő már 13 elmúlt.

Ezek után, hogyan lenne értelme egyáltalán a gyerekeimen kívül másra is gondolni, mikor saját magamra sincs időm, csak ha mindketten alszanak este 9 után.

Kérdés, hogy neked mit jelent a “megoldani az életét”? :)

Én is egy majdnem 10 éves kisfiút nevelek egyedül. Van gyereked, tudod mivel jár az, hogy nem hagyunk pl felügyelet nélkül éjszakára ilyen korú gyereket? (Nem, nem megyek bulikázni 11-kor és zárom rá az ajtót, hogy jaaaa, úgyis alszik :D

Egyébként nem. Nem a gyerek az univerzum közepe és én sem “valakinek az anyja”-ként definiálom magam.

Szoktam edzeni meg színházba is többször találok el, mint azok, akiknek ez a “hobbija”, aztán a 6 évvel ezelőtti Rómeó és Júlián járt utoljára...

Ahogyan nemcsak valakinek az anyja vagyok- a munkámban sem ennek mentén működöm és ott sem hivatkozom az anyaságomra... legalábbis egy értelmes szellemi munka esetén ez nem szempont.

Nyilván ha szülőire kell mennem a munkaidő végén, akkor ezt senki nem veszi zokon, mert a teljesítmény számít jobb helyeken.

Nyilván nem játszóházban randizok, de nagyon sokat számít nekem az, ha a partnerem megérti azt, hogy nem a személyiségem defektje, a spontaneitás hiánya az, ha nem lenne őszinte a mosoly az arcomon, ha másnapra a megkérdezésem nélkül wellnesshétvégét szervezne vagy bekopogna egy színházjeggyel, ami egy 70 perc múlva kezdődő előadásra szól... :)

A gyereknek egyébként van apja is- aki emberileg is normális és kellő távolságban is él, jó rég el is váltunk, úgyhogy nincs azért az év 365 napján 0/24-ben rám nőve a gyerek... de igen. Hétköznap esténként velem van, én nevelem, én látom el.

Cserébe pl egy olyan rendezett és igényes háztartásom van, ahol nem esik le a gyűrű az ujjamról egy közös vacsorát összeütni, ünnepeket méltóképp megtartani és arra valóban készülni... az otthonom se egy hely, ahol épp “csövezek”, meg aludni járok haza :D

Sosem aludtam egy ágyban a gyerekemmel (hidd el, telik külön szobára :), nem tartom egészségesnek a szájon csókolgatást sem és más efféle borzalmakat.

Ezzel együtt alkalmi kapcsolat nekem nem kellene- tartom magam annyira vállalható, csinos nőnek meg értékes embernek, hogy egy korban hozzám illő férfi tudjon felvállalni engem úgy, ahogy vagyok.

Külsőmmel, élethelyzetemmel, stílusommal, szívemmel, intellektusommal együtt.

30 felett a nők döntő többségének van(nak) gyerekei, harmaduk legalább már elvált sajnos- így én is inkább etekintetben az átlag vagyok, nem a kivétel.

46 évesen vajon mit szeretnél 27-35 körüli nőktől? Komolyan kérdezem :)

...csak mert sokat segít szerintem, ha tudjuk, kik vagyunk (és kik nem), mire vagyunk képesek (és mire nem).

Sok a negatív példa az elvált, gyerekes nők között (és ugyanígy a gyerektelen, középkorú férfiak között is :D, szerencse, hogy én nem a megélhetési gyerektartásos, macinacis, segélyes-családi pótlékot leső tábort gyarapítom. Nem kellene általánosítani.

Ha szimpatikus egy nő és el tudod fogadni azt a tényt, hogy a korban VALÓBAN hozzád illők döntő többsége elvált, gyereke(i) van(nak), akkor tudsz ehhez alkalmazkodni picit.

Cserébe talán (már ha nem valami elköteleződésfóbiás kopaszodó örökifjúként ilyen tingli-tangli szexkapcsolatocskákat meg barátság extrákkal jellegű lúzerségeket hajkurászol egy cirkuszos válás után kiüresedve) egy gyerekét tisztesseggel egyedül nevelő nőben esetleg felfedezheted a gondoskodást, nagylelkűseget, életrevalóságot (nemcsak dolgozni kell bejárni és én sem közmunkás vagyok :),

talán aki másról is gondoskodik, lehet megbízható(bb), de csak egy tipp.

Nincsenek “elvált” típusok meg “gyerekes anyuka” típusok- ehhez túl sokan vagyunk ebben az élethelyzetben.

Gondolom neked sem esne jól, ha egy neked tetsző, csinos, kedves nő beléd állna az első randin a kérdésével, hogy neked miért van lúzer életed? :D

Vannak, akik bölcsis-ovis kisgyerek mellett is felelőtlen partikirálynők, mások nem azok.

Ha a gyerek(ej) léte számodra zavaró tényező, akkor ne ismerkedj ilyen nőkkel. (Kérdés: erkölcsileg neked mennyire OK olyan nő, aki nem neveli a gyerekét- ha ezt preferálod, ilyet kell keresni).

Ahogyan te magad is valakinek a gyereke is vagy (édesanyád van vagy ha nem is él már, pszichés kötődésed, gyereki szereped van), esetleg szülő vagy te is, testvére valakinek, barátja, kollegája másoknak.

Ezernyi szerep az életedben és egyik sem csereszabatos a másikkal.

Nos nálam sem.

Nő vagyok, ember, anya, testvér, gyermek stb... akkor kerek egész az életem, ha minél több szerepemben tudok kiteljesedni.

Beteg az nemtől függetlenül, aki szülői szerepében szeretné megélni azt, amit csak párkapcsolatban lehet... nyilván ilyen is van... mindig oka van ezeknek- kerüld el, szűrd ki, jobb válasz erre nincs talán.

A hozzám tartozó férfi számára tudok nő lenni, a gyermekem számára tudok anya lenni- nem zárja ki a kettő egymást, sőt. Nyilván egy gyereknek lehetnek olyan fizikai szükségletei, amivel “beelőz” egy férfit (enni azért viszonylag rendszeresen kell és pl estimesét sem olvasgatsz normális életvitelű családban éjfélkor)- de ez egy nagyon szép és igazi női feladat: foglalkozni a szeretteiddel, tehát a férfivel is... normális gyerek életkortól függetlenül (!) bír önállóan aludni, ténykedni- egy 10 éves egészen sokat- és ez nem “lepasszolás”. Jó szülő segít a szociális/baráti kapcsolatokban is: az én gyerekemnek is vannak már kb ovis korától ottalvós “bulijai” a kis barátainál, egy alsós nyáron is egy hétre is táborba megy stb.

Ez nem egy horror élet, pedig benne vagyok.

Egy 46 éves férfi számára talán inkább pozitív referenciának kellene lennie egy nőben annak is, hogy anya (ha egészséges módon az), ha nem tudod elfogadni, akkor kerülj el olyanokat, mint pl én is :)

"Nem azért, mert csúnya lennék, vagy unintelligens, egyszerűen kiderül, hogy vagy nem menne neki egy kapcsolat, vagy kijelenti, hogy a gyerek miatt nem tudja megoldani az életét."

Hahahaha. Ez csak kifogás. Nem jössz be neki. Az alfák meg dugják közben.

3-as vagyok.

A 20 év korkülönbség egy méltó (!) párkapcsolatban nagyon ritka és a híresztelések ellenére nagyon ritka. Ez generációs különbség és kb a felnőtt gyerekeidhez hasonló életkort jelez.

Sokkal nagyobb az esélye annak, hogy egy 40 éves, igényes, szép nőnek sem vagy az a sármos félisten, mint akinek szeretnél tűnni...

Ha nem ez lenne az elsődleges, akkor nem azzal lennél elfoglalva, hogy másfél évtiednyi “nőanyagot” általánosíts a kérdéseddel... ha velem ismerkednél, nekem ez a hozzáállás nem esne jól, akárhogy csorgatnád :D

Kicsit azt gondolom a leírásodból, a kommentjeid ezt inkább megerősítik, hogy nem gondolkodsz te annyira komoly kapcsolatban és azt hiheted, hogy attól, mert egy nő anyai is (a gyerekeid anyja is nő :D :D ), akkor majd “beéri” valamilyen semmitmondó, “járjunk össze d*gni” szintű kapcsolattal... hát nem.

Fontos szempont sokunk számára, aki nem ilyen összejárogatós színvonalra taksálja magát, hogy bizony az a férfi, akit választunk, vállalható, jó ember legyen. Nekem nincs miért “megalkudni” és szerencsére a szimpátia, szerelem, még a szexuális vágyódás sem így működik.

Miért a legfontosabb tulajdonsága egy nőnek a szemedben, hogy elvált, kisgyerekes legyen? Mi fontos még? Mert ez élethelyzet, max jogi/gazdasági döntés következménye, nem személyiség, tulajdonság...

Attól, hogy neked már nincs teendőd a gyerekeiddel (korántsem biztos), a nálad fiatalabb nőknek van... de neked ez akadályozó “tényező”, hiszen te már a saját véred otthagytad/felnevelted :D

Klassz lenne, ha nem ilyesmiket (IS) sugallnál.. vagy akkor egy önző, önmegvalósító örökszinglit válassz, ne a fiatalabb, kisgyerekes nőket nyúzzad...

Nagyjából ugyanannyi esélye van annak, hogy ilyen vagy, mint az, hogy nem. Ha velem így ismerkednél, első randink lenne az utolsó is... ijesztő lenne számomra a tudat, hogy bepróbálkozol a “lehulló” ágon.

Ennél az elvált nők többsége hidd el, jobb.

:)

"4-es Azt a típust, amelyik csak a gyerekének él, nem dugja senki."

Dehogynem.

3-as vagyok ismét :)

Azért az a 40-es (az a 49 is? :D :D ) nő, aki 5-10 évvel fiatalabb férfiakra csorgatja, hidd el, nem azt a klasszikus, méltó kapcsolatot keresi... az meg egy dolog, hogy mit keres és mit él meg a valóságban.

...vajon miért vagy most szingli és nem a 20 évvel fiatalabb, gyerekeid korú nő a feleséged? :) csak kérdés, tudod tényleg érdekel...

(úgy, hogy “bűnösmód” a volt férjem 3,5 évvel volt fiatalabb nálam, de ez nem gererációs szakadék azért...)

Nézhetsz ki jól, senki nem vitatja, a KORODHOZ KÉPEST, én is ezt tartom magamról, de ne tegyünk már úgy, hogy a 25-30-as lánykák meg ifjú titánok önzetlenül, nem csak a milf pornós szocializációjuk/megélhetési gondjaik miatt alkalmiznának velünk.

...azért én feltéltelezem rólad is a korrekt énképet, helyes önismeretet...bár nekem nem volt 20-25 éves kanom 40 évesen... nos azért büszke sem lennék rá, maradjunk ennyiben :D

Az öregedő, magát tinisztárnak képzelő nő pont olyan tragikomikus, mint a vénülő, ritkás tollú kakaska :D én jól vagyok a korommal, koromhoz tartozó stílusommal, külsőmmel, így mosolyogva tudok nemet mondani a nyomuló 35 évesnek is. Elegancia és színvonal kérdése... hidd el, nem dicsőség pár hónapig szexelgetni egy lányodkorabelivel :)

Na de nem is ez a kérdés- remélem, sikeres leszel, új év, új élet :) hozzon neked is szerencsét.

Azzal teljesen egyetértek veled, hogy 45 felett férfiként meg valahol 35-40 felett nőként igenis hardcore vállalkozás a babucikák hajkurászása is... ezzel sem leszek biztosan népszerű, de attól még ezt tartom.

A 35 alatti nők döntő többsége viszont szeretne, ezt jó, ha tudod.

A 27 éves kisgyerekes is :D