30 körüli vagy feletti férfiak, akiket eddig szinte minden nő visszautasított és évek óta nincs párja, nektek mennyire rossz napjaitok vannak, hogy magányosnak érzitek magatokat?

Tehát akik egyedül élnek, kevés a barátjuk. És sok éve egyedül vannak, ti mit csináltok? Mennyire lehet így élni, milyen minőségben? Én vidéki városban élek. nincsenek barátaim, családom 150 km-re van. Van egy kis garzon lakásom 34 évesen, de 4 éve nincs párom (azelőtt 3 is volt), és hiába próbálkozok 4 éve, csak a visszautasítás van (nem, egyáltalán nem vagyok ronda, csak nem a megfelelő nőknél próbálkozok ezek szerint, a topnőknél sem). Dolgozok, de munka után egy kis sport és ennyi, jön a depressziós hangulat és a magány minden 3. nap. Főleg, hogy jönnek az ünnepek, még rosszabb. Az önbizalmam is ár nulla, mert ha sok az elutasítás, akkor az is csökken sajnos (szerencsés akit ne visel meg 10-20 nem válasz és majd kicsattan az örömtől mindig).