Egy kapcsolat elején szabad-e rajonganunk a másikért, vagy játszmázzunk, fojtsuk el az ilyen őszinte érzéseket és legyünk kicsit kimértek?

Nő vagyok, és rajongó típus, nem szeretek taktikázni, de sokszor rákényszerültem, mert ha nem teszem, akkor a férfi elveszíti az érdeklődését, mert azt érzi, hogy biztos a dolog. Ráadásul onnantól kezdve már nem is akar energiát beletenni az ismerkedésbe.

Nem tudod majd hónapokig, évekig megjátszani magad, felesleges ez a játszadozás. Te ilyen vagy, ha tetszik neki az tök jó, ha nem meg legalább az elején kiderül, és nem húzzátok egymás idejét.

Lehet hogy van a világon olyan nő vagy férfi akivel így kell bánni a kapcsolat elején, de én csak a saját szemszögemből írok. Mikor már "kapcsolat elejéről" beszélünk az azt jelenti, hogy táplálsz érzéseket a másik iránt. Én rettenetesen rosszul érezném magam, ha nem érezném viszont azt a szeretetet amit én érzeznék a párom iránt. Nekem kell, hogy biztonságnan érezzem magam valakivel ilyen téren. Mindig is utáltam a játszmázásokat, túlkomplikál mindent és később is szokásává válik az embernek a normális kommunikáció helyett.

Nem csak ez a két lehetőség van. Elkezdhetsz tudatossá válni az érzéseidre, és fölé is emelkedhetsz. A fölé emelkedés nem elnyomást jelent, hanem azt, hogy az érzést, mint külső szemlélő látod, és ennek a megfigyelésnek a folytán felismered, hogy te nem vagy azonos az érzéssel, és mivel nem vagy vele azonos, dönthetsz amellett, hogy ne legyen része az életednek. Ez a tudatosság, vagyis az élet intelligenciád növelése.

Felnőttként minek játszmázni? Add önmagad!

Lehet úgy rajongani, hogy a másiknak az ne legyen túl sok és érezze, hogy egyenlőként tekintesz magatokra.

Régen szar, ha ez felmerül. Mennyire ismered?