Egy kapcsolat elején szabad-e rajonganunk a másikért, vagy játszmázzunk, fojtsuk el az ilyen őszinte érzéseket és legyünk kicsit kimértek?

Mi értelme hazugságal kezdeni?

Olyan vagy amilyen, legyél rá büszke, vagy úgy kellesz ahogy vagy, vagy leves...

Én mindig rajongtam a legelején (nő vagyok), sosem játszottam a távolságtartó, kimért dámát, és ez sokaknak megülte a gyomrát. Annyi baj legyen. A férjem a kezdetektől ugyanúgy rajongott értem, mint én érte- addig kezdtem már kicsit aggódni, hogy talán velem van a baj, hogy többen azért szakítottak, mert túl "sok" vagyok, de aztán igazából ez is csak annak a jele, hogy nem illettünk össze. Add magad. Rajongj, ha rajongani akarsz. Ha a másikat ez zavarja, akkor a te személyed, a kapcsolat későbbi folyamán nyújtott érzelmi intenzitásod is zavarni fogja, teljesen mindegy, hogy az első néhány hónapban vagy az utolsó tíz évben vagy olyan.

Sosem jó megjátszani magad, mert te sem leszel komfortos, a másik is érezni fogja, hogy valami nem őszinte, és nem is fogod tudni így megtalálni azt a személyt, akivel igazán összeilletek.

Kérdező.

Az a kérdés inkább, hogy hasonló személyiséget keresel-e mint te magad vagy, akivel harmonikus lesz a kapcsolatod, vagy egy olyat aki mellett olyan leszel mint aki karót nyelt csak azzért, hogy megdughasd...

Sokan azért játszmáznak, mert nem akarják v. nem merik kimutatni az érzéseiket, hisz nem tudják, hogy kölcsönös-e a dolog.

Az se jó, ha valaki rögtön hősszerelmes, mert gyanús, hogy nincsenek még valós alapjai az érzelmeinek.

Az se jó, ha nagyon elfojtja, mert akkor a másik elbizonytalanodik.

Ebben is az arany középút a legjobb.