Lányok, ti miért utasítottátok vissza a legutóbbi pasikat?

A legutóbbi srác, akinek bejöttem nagyon hamar megkedvelt, 2 nap után már a legjobb barátjaként hivatkozott rám, ami valljuk be, elég túlzás.

Sok dolog nem volt benne szimpatikus, de ami a legtaszítóbb volt benne, hogy semmi jövőképe (ő maga írta, hogy azt se tudja, holnap mit csináljon), és valami elképesztően buta és műveletlen. Petőfiről azt hitte, az 1600-as években élt.

20/L

1. Alapból elutasítom azt, akivel nem tudunk miről beszélni, nincsenek érdekes közös témák. Gyakori az ilyen, hiába tetszik meg kinézetre, vagy dicsérgeti az én kinézetem, ha üresek a beszélgetések vagy sablonosak, pedig azt nem várom el, hogy valami intellektuál legyen, sőt inkább kedvelem a vicces, bolondos pasikat.

2. Van aki az elején megtetszett, jól kijöttünk, de mégis kiábrántultam belőlük. Az egyikből azért, mert elég érzéketlen volt, nem élte bele magát a kapcsolatba, közben kiderült, hogy nincs túl az exén, a volt barátnő mély nyomot hagyott benne, amin nem tette túl magát. Egy másik példa, volt akiből az önbizalomhiányos, fárasztó jelleme miatt ábrándultam ki. Voltak olyan beszólásai, hogy nem tetszik a lányoknak s csodálkozik, hogy én egyáltalán hogy vagyok vele. Valahogy elment a kedvem az egésztől.

Interneten keresztül kezdtünk el beszélgetni nagyon szimpatikus volt, jó humorú intelligens kellően szarkasztikus férfi volt pont olyan tulajdonságokkal, amikkel általában rendelkezni szoktak azok a férfiak akikhez vonzódok.

Külsőleg pl soha nem tetszett senki aki kopasz ő az volt de nem zavart sőt külsőleg is tetszett.

Ami nem stimmelt és lehet hogy most nagyon nem leszek szimpatikus sok férfi szemében de a túlzott rajongás pár randi után.. Persze nagyon imponált hogy szépnek tart és úgy néz rám mint egy istennőre de az ami annyira tetszett benne,hogy mindent racionálisan közelít meg nem hisz el mindent stb eltűnt. Úgy éreztem, ha egy tányér gőzölgő sz*rt raknék elé is mosolyogva megenné és még kérne belőle 2-3x. Nem volt már saját véleménye,gondolata. Ha valamit meséltem vagy mondtam, az a kőbe vésett igazság mindennel egyetértett. Sajnáltam egyébként nagyon de nem működött volna.

Mert párom van már 4 éve, így elég egyértelmű, hogy mindenki mást visszautasítom.

De akkor se lett volna egyikük sem az esetem, ha szingli vagyok. Egyszerűen nem jöttek be, nem vonzódtam hozzájuk. Nem hinném, hogy ilyen esetben van értelme erőltetni. Se kifejezetten rondák, se alacsonyak nem voltak, csak nekem más az íslésem, mint amit ők képviseltek. Korábban egy srácot azért, mert abszolút nem tudtunk beszélgetni. Külsőre rendben lett volna, de itt valahogy elhalt a dolog. Plusz volt egy kis beszédhibája, és nem tudom, hogy csak amiatt, de végtelenül egyszerűnek tűnt. Szegény olyan volt, mint egy nagyon aranyos kiskutya. Nem tudtam volna rá férfiként nézni. De azóta is szinte mindig van barátnője, szóval nem hiszem, hogy bántaná a dolog :)