Kb. másfél éve plátóian szeretek valakit, miközben párkapcsolatom van, mit tegyek?

Nagyon sajnálom, szégyellem magam, nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Úgy voltam vele, hogy majd elmúlik, de minden egyes nap az eszemben jár, és ennek már másfél éve. Komolyan minden nap. Eleinte rengeteget beszélgettünk, és ő is érdeklődött irántam, egészen pár hónappal ezelőttig. Plátói volt, élőben nem nagyon láttuk egymást, max. 1-2x az egyetemen (mérnökök vagyunk, ő kicsit idősebb). Én voltam a béna, lett volna lehetőségem találkozni vele, de nyuszi voltam, és nem mertem. (Mielőtt teljesen hülyének néztek: egy rettenetesen okos, nagyon művelt doktorandusz fiúról van szó, gyakorlatilag annyira visszafogott, hogy külső szemmel autistának is tűnhet, amíg meg nem ismeri valaki. Nem volt könnyű közeledni hozzá. Mivel jóval kevesebbnek éreztem magam, és nem mertem nyomulni, nem használtam ki a lehetőségeket).

Közben idén áprilisban lett egy kapcsolatom, ez a részemről kis semmilyen randizgatásnak indult, mivel belenyugodtam, hogy a plátói félből nem lesz semmi. Kapcsolat lett, de hiába szeretem a párom, úgy érzem, nem ő az igazi számomra, és folyamatosan a másik ember iránt vágyakozok. 1-2 hónapja sosem ír, vissza sem ír igazán, és nem tudtam meg, hogy miért (lehet, hogy megtudta, hogy párkapcsolatom van, volt egy közös nyaralós képünk. Én sosem említettem neki, valahogy nem kerültek szóba köztünk lelki témák sosem, és magamtól fura lett volna csak úgy elmondani neki, annyit tudott, hogy randizgatok valakivel). Előtte rengeteget beszéltünk messengeren, és nagyon hiányzik. A jelenlegi barátommal nincs meg az a közös nevező, ami vele igen (szakmai témák, politika, mindennapi dolgok, amiket szeretek).

Most ott vagyok, hogy készen állok kilépni a kapcsolatomból, és felkeresni ismét a plátói fiút, de az utóbbi 2 hónapban a legtöbbször válaszra se méltatott, és hiába hívtam magammal pár helyre, sehova sem jött el. Nem tudom, van-e értelme erőszakosnak lenni és "küzdeni" a figyelméért.