Ti el tudnátok képzelni, hogy egy teljesen vak emberrel legyetek kapcsolatban?

Vak vagyok. Társkeresőn akikkel ismerkedni próbáltam, azonnal elutasítottak. Ha pedig adatlapra nem írtam ki vakságomat, fénykép alapján azért lett volna sikerem, akkor viszont utólag átverve érzi magát az illető, ha kiderül.

Sajnos, pár esettől eltekintve, szinte sosem közölték, hogy mi motiválja őket, hogy azonnal elutasítsanak, tudom-tudom, "mindenki minél egészségesebbet szeretne", másrészt pedig az embereknek csomó "illuzorikus elképzelése" van a vakokról, melyek nem igazak, de meg nem kérdezné...

Valaki mégis volt, aki közölte elutasítása okát: "kórházban ápolónő és nem akar munkán kívül is ápolónő lenni". Nem ismert engem, meg valószínűleg a vakokat sem, valószínűleg olyan elképzelése volt rólunk, hogy 24 órás ápolásra-gondozásra szorulunk, de elképzelései vezérelték, nem kérdezett rá, mi a helyzet...

Valaki azzal jött, hogy "ő grafikus művész, vizuális típus", nem tudom, ez miért akadályozó tényező, akik vizuális típusok (bár ehhez talán e képesség nem annyira szükséges nem tudom) nekem nagyon szépen le tudják írni, el tudják mesélni a természeti jelenségeket, látnivalót, bármit.

"A szem a lélek tükre" és sokaknak hiányozhat, hogy nincs szemkontaktus, szemmel nem lehet kifejezni sokmindent. Egy vak barátom mesélte, hogy neki egy lány sírva elmondta pár hét után: nagyon hiányzik a szemkontaktus. Nagyon tisztességes volt, szerintem.

Volt látó párom, vele nem társkeresőn találtunk egymásra.

Ha ez az alapállapot, nem hiszem. Mindig is nagy családról álmodtam, 3-4-5 gyerekkel, nagy kerttel, sok állattal. Ehhez nem elég egy ember, márpedig ha nem lehet megkérni a társamat, hogy cserélje ki az egyik gyerkőc pelusát vagy etesse meg a tyúkokat, akkor kvázi egyedül lennék minden feladatra. Lehet, hogy önzőn hangzik, de őszintén így gondolom.

Viszont ha most történne bármi olyan a férjemmel, ami miatt tolószékbe kerülne, elveszítené a látását/hallását, stb, természetesen nem dobnám el ezt a 15 csodálatos évet emiatt. Ő a társam, akivel bármi történik, szeretjük egymást.

Itt az élő példa: előttem szóló "pontosan tudja", hogy egy vak nem tud pelenkát cserélni, vagy megetetni a tyúkokat... Nem tudja, csak elképzeli.

Ilyen és ehhez hasonló "fejben kialakult elképzelés" miatt nem akarnak vakokkal együtt lenni. Tudni nem tudnak rólunk semmit, e világot nem ismerik, elképzeléseik mégis vannak, hogy mi "vajon mit nem tudunk megcsinálni". Sok vak házaspárt ismerek, mindketten nevelték a gyereket, cserélték a pelenkát stb.