Ha azzal inditanék 30 feletti nőknél, hogy szeretek főzni, mosni, takaritani, minden reggel olvasok, bármiről lehet velem beszélgetni, rendben vagyok lelkileg és hosszútávon jó társ (aság) vagyok, akkor gyakorlatilag nagy körben főnyeremény vagyok?

Nekem 32 éves nőként alapvetően szimpatikus, egy baromi jó alap... bár azért főnyereménynek nem mondanám, mert ez olyan, mintha te lennél az egyetlen ilyen férfi a korosztáloydban, de azért ez hála a jó égnek nem így van. Azért ezen felül is vannak még kérdések.

Azért nem mindegy, pl. hol laksz és hol képzeled el az életed; keresel-e annyit, hogy magadat el tudod tartani (nekem nem kell, hogy engem tartson el, de ne arra számítson, hogy én majd pénzelem meg "hát majd a kisasszony leszokik az úri mulatságokról, ha velem van, minek akar színházba, moziba menni stb."). Akarsz-e házasságot, akarsz-e gyereket, ha igen, mikor. Passzol-e a humorunk. Tudunk-e egymás iránt vonzódni fizikailag is. Mennyire vagy féltékeny. Adnál-e nekem saját teret, vagy mindig a popómban szeretnél lenni. Rá vagy-e gyógyulva anyukádra - tudom-e kritizálni anyukádat jogosan és kulturáltan anélkül, hogy megsértődj. Házimunka felosztását hogy gondolod összeköltözés esetén, vagy egyáltalán, össze akarsz-e költözni és ha igen, mikor.