Ha nem hagyom abba, megcsal?

Férjem (öt éve vagyunk együtt) elég közvetlen típus, jól elbeszélget bárkivel, pl eladókkal a boltban, munkahelyén egyenesen imádják, amit én onnan tudok, hogy ha megyünk valahol, utcán, boltban, bárhol, szinte messziről köszönnek neki a nő munkatársai, keresztnevének egy becézésével (!), illetve széles mosollyal. Egy ideig annyira ez nem zavart, de már igen. Kérdeztem férjemtől, hogy árulja el, miért szeretik ennyire a nők, hogy az utcán őt meglátva szinte sikongatva köszönnek neki.

Illetve, nem csak munkatársai, hanem (férjem idézem) a volt sporttársuk barátnője, a szomszédja volt barátnője, a haverja volt barátnője. Tehát az utcán, akik ráköszönnek, azok mind valakinek a barátnői voltak. Nekem ez furcsa.

Alapvetően nem vagyok paranoiás, csak ha másokkal ennyire közvetlen, és kedves, szinte ujjonganak, ha meglátják, akkor velem miért nem olyan kedves?

Amikor ezt kérdezem tőle, mindig felháborodik, hogy ő kikéri magának, hogy rágalmazzam, mert ő nem csal meg, de ha ennyire magyarázok, akkor meg fog csalni. A poén az, hogy megcsalást én soha nem említettem neki, csupán érdeklődöm, hogy kik ezek a nők és miért ennyire közvetlen velük,hogy ennyire örülnek, ha meglátják őt. Én soha nem mondtam azt, hogy biztos volt köztük valami.

Egy sima tárgyilagos hangnem is elfogadható lenne akár munkahelyen, akár egy cipőboltban, nem kell minden nőnek nyálazni. Vagyis nekem mondjuk jól esne, ha azt a figyelmet, amit a boltos kap, nekem is megadná.

Azok a férfiak, akik ilyen módon "gyanusítva" vannak, előbb - utóbb tényleg megcsalják a párjukat, csak azért mert ilyen szituációkba keverednek?