Ha 16-17-18 évesek lennétek, vagy e között, és bántalmazó párkapcsolatban élnétek, szólnátok róla a szüleiteknek?

1. Valami miatt neki így is megéri a kapcsolatban bent lennie. Pl. a fickó nagyon jó az ágyban. Sok férfi ugyanilyen okok miatt visel el egy hisztis, önző libát maga mellett.

2. A szülei ugyanilyen agresszív bántalmazók, tőlük nem várhatna segítséget.

Normális esetben egyébként segítsége sem kéne. Ha nem laknak együtt, egyik találkozáskor egyszerűen szakít a sráccal és hazamegy.

Nem volt jó viszonyom a szüleimmel, szóval nem szóltam volna róla, de a kapcsolatunktól függetlenül, mégis mit tudnak csinálni? Rendőrségre hiába mennek, amíg a lányuk önszántából találkozgat a fiúval, addig semmit se tudnak kezdeni a helyzettel, főleg hogy csak lelki bántalmazásról van szó. Mondhatnák a lányuknak, hogy "édes lányom, legyen eszed", de annak se sok értelme van, nyilván ha már annyira zavarja a dolog, hogy a szüleinek beszél erről, de még nem szakított a fiúval, akkor ott ez sem segít. A srác szüleivel is felesleges beszélni, ők se biztos, hogy többet tudnának tenni. A felnőtt, vagy legalábbis felnőtté válás küszöbén lévő lányukat korlátozni meg enyhén szólva is kontraproduktív lenne - valamilyen problémával segítségért fordul hozzájuk a gyerek, ők eltiltják mindenféle szociális kapcsolattól, mint megoldás, szerinted mikor menne legközelebb segítségért?

Szóval nem tudom, nekem ha jó viszonyom is lett volna a szüleimmel, se szóltam volna ilyesmiről.