Bipoláris párotok gyakran ellenséges veletek?

Ő nem férfi, hanem egy sértett kisfiú. Olyan pici, mint a kislábujjam. Illetve ez nem bipolaritás, hanem súlyos önértékelés hiány és kötődési deficit, enyhe személyiségfejlődési zavarral.

Mérlegeld azt, hogy miért van szükséged ilyen viszonyra mert ha rátalálsz sokkal könnyebb lesz döntened. A kutya nem lenne kíváncsi fél év után ilyenre.

Nekem (elvileg) borderlineossal van tapasztalatom, ő szokott elnézést kérni, miután túl van a nehezén, meg azért amennyire éppen tud, ügyel rá, hogy ne rám eszkalálja a saját problémáját. Mi azt beszéltük meg, hogy ha esetleg valamiért nem veszem észre, hogy most éppen kitörni készül a parasztgyalázat, szóljon róla röviden, hogy a fekete farkas eljött az agyáért, aztán akkor kicsit több teret adok neki és nem idegelem vagy csesztetem, hogy jajj, de mi a baj meg hasonlók, amit ilyenkor szoktak. Ugyan nem 100%, de lényegesen élhetőbb, mintha egymással ugatnánk, pedig nincs is egymással bajunk. Találjatok ti is ki erre valamit, biztosan lesz olyan, amit alkalmazni tudtok a mindennapokban.

32/f

Én bipoláris vagyok és nincsenek reális önértékelési bajaim, de persze a depressziós fázisban elég erősen előjön. Persze én megtanultam, hogy ezek irreális érzések, s igazából pszichológiai okai nincsenek, pusztán kémiai.

Ilyenkor minden elsötétül, minden értelmetlenné, látomásszerűvé válik, megtölt az öngyűlölet stb. S a párommal is úgy voltam ilyenkor, hogy jobbat érdemelne nálam, meg hogy hagyjon békén ő is, meg mindenki is. Ilyenkor sok minden támadásnak tűnik, mivel csak arra vágyom, hogy elzárkózzak és valami elvigyen végre az életből.

De jelzem, ez nem személyiségből fakad, hanem az érzés szüli e gondolatokat. Egyébként nincs különösebb önértékelési problémám, és a kedvesemet is nagyon szerettem. Kreatív, produktív tevékenységet folytatok, ezeket a periódusokat pedig igyekszem át-átvészelni.

A kulcs ilyenkor az - azt gondolom -, hogy a férfiúnak fel kell ismernie, hogy ez csak az agyában bizonyos ingerületátvivő anyagok alultermelődése miatt van, nem veled van baja. Ki kéne tudnia ezt mondani, és legalább utólag bocsánatot kérni értük, mert ez a kulcsa. Ezzel jelzi, hogy szeret téged és jelentesz neki annyit.

Illetve mérlegeld, hogy úgy amúgy milyen. Mert nekünk is voltak rém kellemetlen heteink miattam, és a kedvesem is elég zárkózott volt kisebb önértékelési problémákkal (ami csak egy plusz előnytelen tényező), de ezen heteken kívül meg megnyilvánulásainkon látszott, hogy tényleg szeretjük egymást, és hogy fontosak vagyunk egymásnak. Még ha fafejűek is tudtunk egymás felé lenni (főleg én), még akkor is igyekeztem kimutatni neki, hogy szeretem, és nem voltam rest legalább utólag elismerni, ha szegényemet megbántottam.

(Persze ezt sem lehet a végtelenségig tűrni... de mindig látható egy tendencia, hogy csiszolódtok-e össze, vagy sem, s ez mindig KÉT ember döntése. Fél év az még kevés idő; és elveszíthetsz egy akár értékes társat.)

Ez a bipolaritás egy rettenetes egy dolog.

Szóval igen, őszintén le kell ülni beszélgetni, neked meg nem szabad magadban tartanod ha valami fáj.

A egy jó nő alapvetően a család összetartására törekszik, ezért sok mindent lenyel és magában tart, mindaddig, míg ki nem tör belőle.

Ez a magatartás az összecsiszolódás alatt nem helyénvaló. Őszintén mondd el neki, ha fáj, hogy tudjon róla. S figyeld, hogy mit reagál. S ezen reakciókból le lehet szűrni a következtetést, hogy van-e jövője.

Kapsz-e bármi értékeset tőle úgy amúgy? Milyen embernek véled? Egyébként szeret-e? Tisztel-e? Hajlandó-e a bocsánatkérésre?

Tanulandó dolgok, pláne ha ő sem tanulta meg.

Ezeket a kérdéseket nekem ne válaszold meg, hanem magadnak.

Szóval dönts eszerint. Mindenesetre igyekeztem leírni, hoyg ez a gorombaság nem neked szól. Ez egy rettenetes öndestruktív állapot, amit nehéz elképzelni. Sokszor félelmetes, reménytelen, teljesen sötét. Tényleg...

Ha értékes a társad neked is, meg úgy en bloc, akkor maradj mellette, ha látod, hogy akar csiszolódni hozzád. Akkor pedig adj neki legalább 1 évet.

S ne keverd sose a depressziót a nárcizmussal, mert külsőleg hasonló, de a határ iszonyú éles.