Bunkó beszólás, vagy inkább vallomás?

* véletlenül elküldtem. Na este veszekedtünk, úgy veszem észre, hogy sok nővel már túl kedves, számomra vadidegen nők jönnek oda hozzánk az utcán, és fogdozzák a kisgyerekem, mintha valami cirkuszi majom lenne, mert a férjemet "ismerik" valahonnan. Kérdésem az, hogy milyen "kapcsolatban" megengedett az ilyesmi? Ezek a nők vagy volt kollégák, vagy munkahelyi gyakornok volt, vagy egy régi haver nője, tehát semmiképp sem az a szorosabb kapcsolat ami feljogosítana bárkit is arra, hogy az utcán szinte felsikoltva jöjjön oda hozzánk, hogy jaaaj szia xy (férjem neve) de aranyos a kisfiad. Én ezt nehezen viselem, hiszen az illető nőt nem is ismerem. Férjem túl közvetlen, bizonyos helyzetekben. De pl a boltos nőnek a kasszában nem is köszön, sajnos egy bunkó.

Ezt este szóba hoztam neki, vajon tegnap az a hölgy kicsoda, hogy ennyire jó kapcsolatban vannak. (én oldalt álltam, mentem bevásárlókocsiért, férjem az ajtóban állt, kezében a babával, a hölgy jött ki a boltból)

Ezen jól összevesztünk, férjem szerint én be vagyok kattanva, ezt lesem folyton, mit foglalkozom ilyennel, hogy neki ki köszön... (?)

Még régebben, a laptopján észrevettem, hogy többször is rákeresett egy bizonyos hímvessző masszázsra. Ezt a tegnapi veszekedésünkkor hozzávágtam (eddig ő nem tudta, hogy én tudom) és azt mondta rá persze, hogy keresett ilyet mert szüksége van valami másra. Totál ledöbbentett, ez a módja neki? Ilyenre keres rá (nem derült ki, hogy igénybe vett e ilyet) ha valami hiányzik neki? És miért nem szólt?

Tegnap mondtam neki, hogy elválok, azt mondta jó, úgyis unja már ezt az egészet... Hát köszönöm.

Kívülállóként mit szóltok?