Mi a teendő, ha az amúgy meseszép párkapcsolatomban teljesen megdöglött a szexualitás?

Frászt! Aki élvezi a szexet, az egész életében fogja, aki meg nem, arra meg egy életen át lehet várni feleslegesen.

Ágnyesz! Az élet nem csak a szexről szól, hanem ott van még millió dolog! Nálunk csak a szex nem működik, a többi igen. A szex miatt nem fogok újrakezdeni mindent, ráadásul egy ekkora kamu és hazug világba. Ráadásul úgy, hogy nem bízok meg a nőkben.

Mivel házas vagyok, sosem feküdnék le egy egyedülálló nővel, és sosem akarnék érzelmeket táplálni iránta. A szex akkor jó, ha kölcsönösen felhőtlen, és mindkét fél tudja, hogy nem akar többet, de még így is necces. Ha meg választanom kell, hogy égessem fel az életem és szexelhetek, vagy pedig megmarad a családom, láthatom felnőni a gyerekem, aktívan részt vehetek az életében, akkor inkább ne legyen szexuális életem.

Valahogy nem tudok azonosulni ezzel a roncs és proli társadalommal, sem a családon belüli erőszakkal, sem az alacsony IQ-EQ-SQ emberekkel, sem a bunkósággal, sem a lecsúszott élettel, nem akarom úgy kezdeni minden napom, hogy rohanok a gép elé, hogy vajon "írt", vagy "írt-e valaki", nem akarok feleslegesen reménykedni a semmiben, nem kell egy levitézlett nő az 1000 problémájával és a sérül lelkivilágával, nem akarok felvállalni egy idegen családot...stb... pusztán azért, hogy végre legyen szex.

Képzeld el, az elnúlt évben aktívan ismerkedtem, és rájöttem hogy jobb ha maradok a saját életemnél. Megcsömörlött, elvált, megalázott, megvert nők tömege. Elég volt velük beszélgetni ahhoz, hogy rájöjjek, 100X sérültebbek mint én vagyok. Mint mondtam, az én problémám a szexmentes élet. Meghallgatva őket, a két kezem teszem össze, hogy nekem csak ennyi a gondom.

Én elhiszem, hogy mellettem igen jó dolga lenne egy nőnek, mert egyszemélyben kapna egy ajándékkosarat. Nem lenne anyagi gondja, lenne aki meghallgatná, egyelő félként tekintene rá, tisztelné, kényeztetné, lehetne velem tervezni, lehetne velem hülyéskedni, nevelné a gyerekét, normális mintát mutatnék, mindenben segítenék stb. Csak az a baj, hogy én nem hinnék a nőnek, és ami a leglényegesebb dolog, nem akarom cserben hagyni a saját családom, a saját vérem. Ezek a dolgok különböztetnek meg az átlag, fűvel-fával b*szó, jellemtelen, ámde annyira kívánatos pasiktól. Szándékosan nem írtam férfit. A sok féreg megkap mindent, de simán ott hagyják a családjukat, mert a láthatáron felbukkant egy izgalmasnak ígérkező p*nci. Mint mondtam, én ezzel a morális posvánnyal nem tudok azonosulni. Ja, és el ne felejtsem, azok a nők sem sokkal többek, akik sorsközösséget vállalnak ilyen vagy olyan oknál fogva ezekkel a pondrókkal. Ráadásul, az ilyen elvált nőkkel van kitömve a társkeresők nagyrésze, akik egy hasonló társkapcsolati és morális válság sújtotta "családból" menekültek el. Tele frusztrációval, és rossz mintákkal, beidegződésekkel. Aztán meg még ott vannak a 40 éves tini nől, akik még várják a milliárdos arab hercegüket... szóval ez az a felhozatal, amiért nekem el kellene válnom? Ha belegondolok, inkább nem, mivel legalább nálunk nincs morális válság... csak egy asszexuális feleség.

Kedves 25., ezért írtam, h a te választásod ez, ugyanolyan kitartó, mondhatni hősies és elvhű vagy, mint a hivatásodban.

Én tudod rád gondolva csak egyetlenegy dologtól tartok, h mi van akkor, ha a feleséged mondja azt majd egyik pillanatról a másikra, h vége, váljunk el. Akkor ugyanoda kerülsz, mint amitől most rettegsz, az elvált és ezért szerinted lecsúszott emberek közé. Mert, én nagyon úgy látom a hősies kitartásod leginkább ennek a félelmednek köszönhető. Vhogy minden elvált, és így új életet (esetlegesen egy új párkapcsolatot is kereső) kezdő embert te lecsúszott és morálisan bukott embernek látsz/tartasz, pluszban sérültnek is. Az első rész nem mindenkire igaz (lecsúszott: anyagilag-erkölcsileg), a második meg úgy igazán mindenkire igaz (lelkileg sérült), aki már átélt egy hosszabb kapcsolat utáni szakítást/válást.

Ez a fájdalmad (mert, ez az), h szexuálisan éhezésre vagy kényszerítve, vhogy annyira beterít téged, nem látsz tisztán, annyira sötét szemüveget tett rád. És pluszban úgy érzem, h ezt indokként is használod, h még véletlenül se gondolkozz másként, mentsvárként, fogodzóként, további megerősítésként, h még véletlenül se jusson eszedbe más életet választani...

Gondolkozz el ezen egy picit. Nem akarlak megtéríteni, nem akarom az elveidet elvenni, csak egy picit nézzél már rá másként az általad lenézett emberek életére, mert elképzelhető, h bár a válással egy nehéz súlyt vettek magukra, de mégis boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet tudtak kezdeni, és nem az életük végéig tartó elvhű mártíromságot...

"Frászt! Aki élvezi a szexet, az egész életében fogja, aki meg nem, arra meg egy életen át lehet várni feleslegesen."

Ez nem igaz. Én a férjemmel nem élveztem, csak szerelmes voltam belé ezért fontos volt számomra ez is. Azért voltam olyan "fehérmájú" mert sosem volt orgazmusom és vágytam rá. Én 37 évesen tapasztaltam meg először, milyen a jó szex. Aki sorban kifog 17 általa "aszexuálisnak" nevezett nőt, ott vele nem stimmel valami. statisztikailag ez lehetetlen. Egyszerűen nem tud hatni rájuk.

Statisztikailag lehetséges, csak kicsi rá az esély. De lehetséges, én vagyok rá a példa. Hogy nem tudok hatni rájuk? A saját bevallásuk szerint sem érdekelte őket a szex. Azért ne tartsunk már ott, hogy egy annyira gáz vagyok külsőre és belsőre, hogy a világ összes nője jéggé fagy tőlem. Amikor úton-útfélen férfiaknak nevezett bohózatokat látok, rajtuk csüngő nőkkel, ráadásul úgy, hogy hallgatólagosan a nő tud arról, hogy a férje csalja. Háááát, ők biztosan tudnak valamit amit én nem.

Ágnyesz! Te is tudhatod, hogy as ismerkedéssel nincs gondom, hozom az elvárható színvonalat. A vízcsapból is a női szexuális szabadság folyik, sőt, azt hallani hogy szexre bárki, bárhol, bármikor talál nőt/férfit.

Hááát, én még ezt az életemben sem tapasztaltam, bármennyire is rajta voltam, és bármennyi nővel is ismerkedtem. Igen, itt a gyk-n is megismertem egy nőt, 7 hónapig benne voltunk egymás életében, folyamatosan, napi szinten beszélgettünk, tudtunk egymásról mindent, majd a nő bevallotta hogy szerelmes. Találkoztunk is, láttam hogy oda van meg vissza. Kifordultam magamból, és rákérdzetem, sőt, megterveztem egy hétvégét vele, de közölte hogy nem fog lefeküdni velem. Komolyan egy rontás vagy átok van rajtam! Mi kell még annál is több, mint hogy egy nő totál oda legyen értem? Imádta a külsőmet, a stílusomat, a világnézetemet, a gondolataimat... de ez is kevés ide. Passz, azóta feladtam.

Úgyhogy jöhet itt nekem akármilyen nő, meg hogy szeretőt tartsak, meg hogy a szex a legegyszerűbb dolog, meg hogy a nők ki vannak éhezve minőségi szexre stb.

Persze, a férfitársadalom 95%-nak csak egy csettintés az egész, vagy bunkó módon közli hogy ma megduglak, mert ha nem elhagylak, erre a nők 95%-a "jaaaaajjjj, persze megteszem neked, csak el ne hagyj.... bármit megteszek neked, amit csak óhajtasz"... és ennyi.

Lehet át kellene mennem full bunkóba, mert már azt gondolom, a nők csak erre izgulnak fel.

Komolyan mondom, ilyen leszek:

https://www.youtube.com/watch?v=1TgOk3cTLRk&t=18s

Na de miért jöttél össze velük, ha első perctől megmondták, hogy őket nem érdekli a szex?

Te saját magad ellensége vagy?

Nem értem min csodálkozol? ... Hasonló a hasonlót vonzza. Normális, intelligens, morális értékrendekkel rendelkező ember igazi hatást csak hasonlóra tud tenni. A hölgy hasonló volt, és ezért nem vállalta be csak a szexet.

Ördögi kör. De tényleg.

Csak azt nem értem, miért futamodtál meg attól, h ő többet szeretett volna tőled... Lehet, most egy boldog, testileg-lelkileg (és anyagilag) kiegyensúlyozott kapcsolatban élnél. (A szeretőzés látod nem neked és a veled kapcsolatba kerülő nőknek való.)

Te egy nagy talány vagy, az biztos... :)