Akinek élt már túl válságot a kapcsolata, házassága, elmondaná, hogy mi volt a probléma és hogyan oldódott meg?

A párom nem foglalkozott velem. Sok volt a munka, aztán gyakran ment a haverokkal kocsmázni kikapcsolódás képpen. Egyedül voltam, csináltam én is a dolgom. Egymás mellett éltünk, de nem együtt. Kértem, hogy legyenek közös programok, hiába. Aztán egyszer kiborultam. A párom akkor kapott észbe. Azóta lassan javul a helyzet. Próbálunk újra összecsiszolódni. De nálunk nem volt szó elhidegülésről, inkább csak "leszoktunk" egymás társaságáról.

Egyetértek az elsővel. Nálunk volt több válsághelyzet is volt, amikor feltorlódott egy csomó dolog, közeli családtagok elvesztése, az anyagi életünk teljes kilátástalansága, munkahelyek elvesztése, lakhatási helyzet bizonytalansága, tehát úgy egyszerre minden borzasztó dolog, amit így el tudsz képzelni, 2-3 hónap leforgása alatt, nem volt jó. Se szex nem volt akkoriban, jó ideig, a felgyülemlett feszültséget gyakran egymáson vezettük le, sokat veszekedtünk, nagyon sötéten láttuk a jövőt. De átvészeltük, mert kitartottunk egymás mellett, nem sárdobálás meg egymás hibáztatása lebegett a szemünk előtt, hanem inkább az őszinte igyekezet, hogy megoldjuk, hogy ezt átvészeljük, hogy jobb legyen. Nehéz volt türelmesnek lenni, de végül jobb lett az életünk, mint előtte volt (a családi tragédiákat leszámítva persze), és a kapcsolatunk is erősödött ezáltal, mert egymást támogattuk, a másikból merítettük az erőt, és kitartottunk.