Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bölcs dolog szakítani a párommal, ha nem akarja elfogadni, hogy nem fogok gyógyszert szedni és visszafogni magam?
Az az alap szituáció, hogy évekig pánikbeteg voltam, súlyosan szorongtam, alig bírtam kimenni a lakásból. A párom nem támogatott abban, hogy pszichológushoz járjak, végig azt mondta, hogy csak a gyógyszer fog segíteni, de én azt nem voltam hajlandó szedni. Nem támogatott a más fajta gyógyulási törekvéseimben, inkább kocsival fuvarozott mindenhová és mindent a fenekem alá tolt.
Az egyetemmel is eléggé megcsúsztam.
Tavaly, a diploma félévemben történt az, hogy az anyukámmal kettesben elmentünk az USA-ba. Előtte nagyon izgultam, hogy nem fogom kibírni a repülőutat, hiszen az egyetemre is alig vagyok képes bejárni, rettegtem, de végül a világlátási vágyam győzött, és belevágtam az utazásba arra alapozva, hogy semmi olyan nem fog történni az esetleges rosszulléteimből adódóan, amibe belehalok. A párom végig le akart beszélni az útról, hogy nem fogom bírni, és ahogy leszáll a gép, már vihetnek is a kórházba, az utazás előtti héten már kiabált is velem. Azzal is jött, hogy annyira össze fogok omlani, hogy megint elrontom az egyetemet és sose lesz diplomám. Elmentem, tényleg szorongtam az odafelé az úton, de ezzel együtt akkor eltört bennem valami, és azóta 99%-ban semmi bajom, mert úgy vagyok vele, hogy ha képes voltam 10 órát repülni és heteket eltölteni a Föld másik felén, és még jól is érezni magam, akkor kibírok már bármit.
Le is diplomáztam, miután hazajöttem és egyből utána szereztem egy 6 órás gyakornoki munkát. Elkezdtem keményen sportolni is és pszichológushoz is jártam kb. fél éven át, hogy véglegesen rendbe legyek téve. Tanultam relaxációt és kognitív terápiában is részesültem.
Most, pár hete megkaptam egy nagyon jó, teljes munkaidős állást, és a párom megint begőzölt. Nem akar elengedni dolgozni, de persze megmondtam neki, hogy nem tehet semmit. Azt mondja, hogy van beleszólása, mivel évekig ő tartott el. Pont ennek szeretném, hogy vége legyen, és örülök, hogy a kis gyakornoki fizetésem után annyit fogok keresni, hogy egyenlően ki tudom venni a részem minden költségből, kapásból 20 ezer nettóval többet fogok keresni a páromnál. Kompromisszumnak azt ajánlotta, hogy elmehetek dolgozni, ha elkezdem szedni az antidepresszánst, de nem mentem bele, majd finomította arra, hogy amint egyetlen pánikrohamot kapok, azonnal szedem. Ebbe sem megyek bele.
Előadta a dolgot apámnak is - akivel alapból rossz a kapcsolatom, és ráadásul nem tudott a pánikbetegségemről semmit-, és ő is kiakadt, hogy ha ezt tudja, soha nem engedett volna el Amerikába. Mondom xar ügy, hogy ő erről nem dönthetett volna, semmi köze hozzá. Rég nagykorú vagyok és édesanyám fizette az egészet. Azzal jött, hogy ők férfiak racionálisabban látják a dolgot, és felfogják ami betegség, nem úgy mint anyukám és én, akik hitre és reményre alapozva élünk. Azóta persze azt is hallgatom, hogy még a saját apám sem támogat, ébredjek már fel, hogy önáltatás, amit csinálok.
Már nagyon elegem van. Adjak ultimátumot, hogy vagy abbahagyja ezt, vagy szakítok, vagy egyből szakítsak? Már simán fenn fogok tudni tartani egy albérletet a fizetésemből, de édesanyámhoz is visszamehetek, ha szeretnék - elváltak amúgy a szüleim.
25/N
29/F
5 éve vagyunk együtt
válasza:
válasza:Kíváncsi lennék, ha úgy tetted volna fel a kérdést, hogy :
20 éves korom előtt több pánikrohamom volt, pánikbeteggé nyilvánítottak, a pszichiáter gyógyszert írt fel, de nem szedtem soha, majd az elmúlt 5 évben ritkultak a rohamok, ezért továbbra sem akarok gyógyszert szedni, szerintetek ez rendben van?
Azóta ritkultak a rohamok és jött rendbe az életem, mióta barátom van, már 2 éve nem volt egy sem, szerintetek szakítsak a pasival? Úgy érzem korlátoz, mert rá akar beszélni az orvos által felírt gyógyszerre és nem akarja, hogy miniszoknyában(a combközépig érő az járjak az utcán, mert, ha elesek egy roham alatt, mindenki látni fogja a bugyim.
Amúgy fuvaroz mindenhova, mert a buszon már kaptam pánikrohamot és eltart, mert ezzel a kezeletlen (de magától javuló) mentális betegséggel kiszámíthatatlan munkaerő lennék, inkább tanulok, ott nem gond, ha kihagyok alkalmakat a betegségem miatt..
Már elkezdtem dolgozni(lejárt a próbaidő?) el tudnám magam tartani, úgy érzem nincs szükségem a barátomra tovább.
Milyen válaszok jönnének..
válasza:Amúgy a gyógyszer rohadtul nem "hat" és nem csinál semmit, ha nincs bajod, a mellékhatások sem jelentkeznek.
Ha nincs bajod és úgy szeded, semmi bajod sem lesz, semmin sem változat. Ha bajod van, csak akkor tudja kifejteni a hatását, és akkor is csak jó irányba(igaz mellékhatásokkal)
Kár, hogy ha így írnám ki, az kb. annyit sem érne, mint az M1-es híradó.
1. Annak, hogy rendbe jött az életem, sajnos semmi köze a páromhoz, mivel mindenben korlátozni próbált, ami ahhoz segített hozzá, hogy rendben legyek.
2. Nem azért tanultam, mert nem akartam dolgozni, hanem mert szerettem volna érteni valamihez, ami érdekel is.
3. Ledolgoztam majdnem egy évet a gyakornoki pozíciómban, ahol napi 6 órában voltam, de soha semmilyen problémám nem volt. Most pedig örömmel veszem a 8 órás munkámat. Nem hinném, hogy az a 2 órával rövidebb munkanap mentett meg a rohamoktól. :D
4. Még mindig nem estem el soha. Csak féltem attól, hogy megtörténik. A párom ahelyett, hogy segített volna, hogy leküzdjem a félelmem egy olyan dologtól, amire soha nem volt precedens, győzködött, hogy meg fog történni. Olyat is mondott, hogy ne menjek szép ruhában az egyetemre, mert bármikor lehányhatom, pedig általános iskola óta nem hánytam soha. Egyébként a bugyis dolgot nem is az elesés miatt mondta, hanem egy olyan szituációt vázolt fel, hogy látja rajtam mindenki, hogy rosszul vagyok, alig élek, nem tudok védekezni és ezért majd benyúlnak a szoknyám alá. Erről győzködött.
5. Nem azért távolodom el a páromtól, mert nincs már rá szükségem, én boldogan újságoltam neki mindent, nekem az volt a tervem, hogy végre közösen fizetünk mindent és végre eljárhatunk együtt helyekre, pl. nyaralni is, vagy sportolhatunk együtt, mert már nem félek és bőven van rá keret is így, hogy én is jól keresek már. Örültem nagyon, hogy nem vagyok már ráutalva, reménykedtem, hogy megnyugszik ő is, nem terveztem elhagyni.
6. Amit a gyógyszerről írsz, az tárgyi tévedés. Akkor is van hatás/mellékhatás egy SSRI-nél, ha nem beteg az ember. Nem is tudom, honnan szedted ezt, amit írtál.
De teljesen mind1, senki sem fog rávenni arra, hogy ilyesmit szedjek.
válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Pánikbeteg és hipochonder vagyok már lassan 6 éve.
Amit a párod művel, az nem normális. Teljesen függővé akar tenni, mert így biztos lehet abban, hogy mellette maradsz.
A férjem a 6 év alatt egyszer sem próbált nekem ilyen korlátokat felállítani, pedig volt pár rohamom. Az én pánikbetegségem fordított, akkor leszek rosszul, ha egyedül vagyok otthon. Ilyenkor mindig ki kell mennem a szabadba, emberek közé, elmúlik a rosszullét is. Soha nem szedtem gyógyszereket, nekem a pszichológus rengeteget segített. A “gyógyszer” csak függővé tesz.
Nekem van egy olyan érzésem, hogy a barátod pszichopata, ha elhagyod készülj fel rá, hogy nem fogja annyiban hagyni. Legyen valaki a közeledben, amikor ezt megteszed.
Eléggé ritkán mutat érzelmeket amúgy, amit mutat, az leginkább a düh.
Milyen jelek alapján vehetem észre még, hogy pszichopata vagy van valami más gondja?
Egyébként eszembe jutott még pár h.ülyeség:
- Sportolni azért sem enged, mert megemeli a pulzusom, és szerinte infarktust kaphatok, mert a pánikbetegség miatt gyenge a szívem.
- Nem akart elengedni 2018-ban szavazni, mert aki csak a lakásban üldögél, annak semmi köze nem kellene, hogy legyen a politikához, de hozzátette, hogy nem bántásból mondja. Azt is kiemelte, hogy semmit sem tudok az egészről, csak vihogok bunkó módon a plakátokon. Mikor mégis elmentem, akkor megígértette velem, hogy arra szavazok, amire ő, én megígértem, és a fülkében másra x-eltem. Most is ezt várja majd.
- Régebben volt egy olyan parám, hogy sokszor mostam kezet, mert féltem, hogy elkapok valamit. Egyszer vásároltunk együtt, utána elmentünk kocsival gyorskajáldába, és mivel nagyon éhes voltam, nem érdekelt, eszembe sem jutott akkor egyszer, hogy nem mostam kezet. Elkezdtem enni, mire rám szólt durván, hogy össze fogok szedni valamit, mert nem mostam meg a kezem, felelőtlennek nevezett. Csak a boltban voltunk és papírral együtt fogtam a szendvicset, ráadásul ő sosem mossa meg ilyen esetben...
Rengeteg hasonló volt. Most, ahogy így leírom, kezdem érezni, mennyire beteg dolgok ezek. Amikor megtörténtek, nem éreztem át egyáltalán.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!