Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bölcs dolog szakítani a párommal, ha nem akarja elfogadni, hogy nem fogok gyógyszert szedni és visszafogni magam?
Az az alap szituáció, hogy évekig pánikbeteg voltam, súlyosan szorongtam, alig bírtam kimenni a lakásból. A párom nem támogatott abban, hogy pszichológushoz járjak, végig azt mondta, hogy csak a gyógyszer fog segíteni, de én azt nem voltam hajlandó szedni. Nem támogatott a más fajta gyógyulási törekvéseimben, inkább kocsival fuvarozott mindenhová és mindent a fenekem alá tolt.
Az egyetemmel is eléggé megcsúsztam.
Tavaly, a diploma félévemben történt az, hogy az anyukámmal kettesben elmentünk az USA-ba. Előtte nagyon izgultam, hogy nem fogom kibírni a repülőutat, hiszen az egyetemre is alig vagyok képes bejárni, rettegtem, de végül a világlátási vágyam győzött, és belevágtam az utazásba arra alapozva, hogy semmi olyan nem fog történni az esetleges rosszulléteimből adódóan, amibe belehalok. A párom végig le akart beszélni az útról, hogy nem fogom bírni, és ahogy leszáll a gép, már vihetnek is a kórházba, az utazás előtti héten már kiabált is velem. Azzal is jött, hogy annyira össze fogok omlani, hogy megint elrontom az egyetemet és sose lesz diplomám. Elmentem, tényleg szorongtam az odafelé az úton, de ezzel együtt akkor eltört bennem valami, és azóta 99%-ban semmi bajom, mert úgy vagyok vele, hogy ha képes voltam 10 órát repülni és heteket eltölteni a Föld másik felén, és még jól is érezni magam, akkor kibírok már bármit.
Le is diplomáztam, miután hazajöttem és egyből utána szereztem egy 6 órás gyakornoki munkát. Elkezdtem keményen sportolni is és pszichológushoz is jártam kb. fél éven át, hogy véglegesen rendbe legyek téve. Tanultam relaxációt és kognitív terápiában is részesültem.
Most, pár hete megkaptam egy nagyon jó, teljes munkaidős állást, és a párom megint begőzölt. Nem akar elengedni dolgozni, de persze megmondtam neki, hogy nem tehet semmit. Azt mondja, hogy van beleszólása, mivel évekig ő tartott el. Pont ennek szeretném, hogy vége legyen, és örülök, hogy a kis gyakornoki fizetésem után annyit fogok keresni, hogy egyenlően ki tudom venni a részem minden költségből, kapásból 20 ezer nettóval többet fogok keresni a páromnál. Kompromisszumnak azt ajánlotta, hogy elmehetek dolgozni, ha elkezdem szedni az antidepresszánst, de nem mentem bele, majd finomította arra, hogy amint egyetlen pánikrohamot kapok, azonnal szedem. Ebbe sem megyek bele.
Előadta a dolgot apámnak is - akivel alapból rossz a kapcsolatom, és ráadásul nem tudott a pánikbetegségemről semmit-, és ő is kiakadt, hogy ha ezt tudja, soha nem engedett volna el Amerikába. Mondom xar ügy, hogy ő erről nem dönthetett volna, semmi köze hozzá. Rég nagykorú vagyok és édesanyám fizette az egészet. Azzal jött, hogy ők férfiak racionálisabban látják a dolgot, és felfogják ami betegség, nem úgy mint anyukám és én, akik hitre és reményre alapozva élünk. Azóta persze azt is hallgatom, hogy még a saját apám sem támogat, ébredjek már fel, hogy önáltatás, amit csinálok.
Már nagyon elegem van. Adjak ultimátumot, hogy vagy abbahagyja ezt, vagy szakítok, vagy egyből szakítsak? Már simán fenn fogok tudni tartani egy albérletet a fizetésemből, de édesanyámhoz is visszamehetek, ha szeretnék - elváltak amúgy a szüleim.
25/N
29/F
5 éve vagyunk együtt
válasza:Szerintem is nagyra nőtt gyerek vagy(tini), de mivel eddig kisgyerek voltál, ez bőven előrelépés.
Mindent egyszerre akarsz, egy siker után az elképzeléseid határtalanok, ami ijesztő is lenne, de te pánikbeteg vagy, nem más bajod van.
Mivel ez nem valami kémiai egyensúlyfelborulás(szerintem, pláne, ha csak 2x fordult elő), így teljesen felesleges rá gyógyszert szedni.
Amúgy milyen orvos diagnosztizálta? A pszichológus nem orvos, hanem bölcsész! Ki írt fel gyógyszert? Kértél rá másodvéleményt másik ORVOSTÓL?
Nekem egy darab pánikrohamom volt eddig(halálfélelem, szívdobogásérzet, nehézlégzés), fogalmam sincs mi váltotta ki, nekem azt mondták, hogy néha mindenkivel előfordul, ha gyakran, évente többször jelentkezik, akkor kell terápia rá és kezelés.
Sima szorongásra és szociális fóbiára kaptam gyógyszert rá 5 évre, mióta leálltam vele szinte semmi bajom.
Szerintem a párodnak több információja lehet a pánikbetegségről, mint neked, viszont nem a te állapotodról(szerintem nem vagy pánikbeteg). Menjetek el együtt egy pszichiáterhez, vázoljátok fel a helyzetet, hogy egy orvos nyugtassa meg.
Szerintem jót akar, nem kontrollt gyakorolni, de mivel 5 éve "ápol" téged, nehéz lehet elengedni az esendő éned és kapcsolatba lépni az újjal.
Nem fejlődted túl, mivel te épp arra a szintre értél csak el, amin ő már rajta van x éve.Egyszerűen csak nehéz neki váltania egy újtípusú(rendes) barátnőre.
Gyereket nevelek, iszonyú nehezek ezek a váltások, mikor megcsinál valami újat, és tudod, hogy ebben már sosem kell neki segítened. Úgy képzeld el szerintem, mint mikor a szülőktől elköltözik a gyerek. Örülnek is neki, félnek is, hogy gond lesz, a megszokott helyzetet nehéz elhagyni.
Te most kezdesz kirepülni, a barátod(aki eddig inkább az apád volt..) pedig aggódik, értéktelennek érzi magát, fél az újtól, fél attól, hogy rosszabb lesz.. szép lassan viszont megtanulhat bizalmat kiépíteni irántad és végre egyenrangú emberként kezelni.
Nem tartozol neki semmivel azért, mert eltartott. Ez az ő döntése volt, megegyeztetek. Ha megbánta, hát legközelebb több esze lesz.
Csak orvosi utasításra szedj be gyógyszert, ha kaptál rá másodvéleményt.
Én elhagynám azt, akinek gyógyszert javasol két doki is, de nem szedi be..
Rendes pszichiáterhez járj, egy találkozás után normál doki nem javasol gyógyszert.
Biztos az is bántja, hogy többet keresel nála, ez már csak egó:)
Egyébként szerintem szakítani kéne, sosem volt a pasid, inkább az apád, aki gondoskodott rólad, szerintem megterhelő lenne és nem is biztos, hogy egyenrangú félként szimpatikus lennél neki, vagy ő neked.
Szerintem te a gondoskodást kerested benne, ő meg gondoskodni akart, erre épült a kapcsolat és már nem fog működni, hisz a régi éned szereti, ami már nem te vagy, te pedig a régi énét nem bírod már, és újat várnál tőle..
Őrizzétek meg a szép emlékeket, hogy ő gondoskodhatott rólad, te pedig hagyhattad neki, és lépjetek tovább.
Nagyon undorító dolog lenne most korlátozó betegnek kikiáltani őt, ahogy az is az lenne, ha ő kihasználós elmebetegnek hívna, ugyanis nem ez történt.
Nem fogok semmilyen pszichiáterhez járkálni, mikor több, mint egy éve nem volt egyetlen rohamom sem, és a jó irányba változó életem sem fogom feladni.
Abban igazad van, hogy tényleg apám helyett is apám volt, és egyébként hasonlóan semmibe sem néz, mint a saját apám.
Sok dolog van, ami a kérdésemben nem írtam le. Pl. azt is megszabta, hogy milyen ruhákat hordhatok. Nem vehettem fel utcára rakott miniszoknyát, amikor simán csal tiltotta, akkor nemet mondtam, utána pedig azt mondta, hogy képzeljem el, hogy rohamot kapok, és bármikor megtörténhet, hogy valami perverz kihasználja, hogy rosszul vagyok és benyúl alá, vagy senki sem fog segíteni, ha így öltözöm, mert nem vesznek komolyan. Nem valami ordas ringyó öltözetről volt szó, hanem egy sima, A-vonalú rakott szoknyáról, ami bőven combközépig ér.
Ez csak egy példa a sokból.
A sportról is lebeszélt, azt mondta, hogy kondiba még vele együtt sem mehetek, mert nevetség tárgya leszek, itthon pedig nincs értelme edzeni, ráadásul rosszul is lehetek tőle, ha épp nincs itthon.
válasza: válasza:Jesszus! Ez a pasi beteg! Ezek szerint valóban jól láttam, hogy azért van veled, mert uralkodhat feletted.
Egyből szakíts. Nem fog megváltozni, ugyanis neki szaksegítség kéne. Anyukáddal beszélj előtte, biztos támogatni fog.
válasza: válasza:Ezek az utolsók nagyon durvák, bár, ha valaki már többször esett össze tényleg ne vegyen fel rövidebb szoknyát, ahogy a sánta se vegyen magassarkút, mert nagyobb eséllyel bicsaklik ki a lába. Kiábrándító lesz, de a legtöbb pasinak vannak ilyen heppjei, hogy a barátnője mit ne csináljon. Én sem maradtam velük, de nekem is van ilyenem, hogy a pasim ne aludjon pl a lány barátainál éjszaka, hiába tűnik korlátozásnak, nekem ez nem fekszik, szakítóok, míg más nevet rajta, hogy dehát csak alszanak..
A pszichiáterrel dumálni akkor is jó, ha nincs bajod, pl én hiába vagyok jól már, tök jókat dumálunk. Kicsit ördögszerűen tekintesz rá, biztos rossz tapasztalatod volt.
Viszont már nekem is egyre ellenszenvesebbé kezdesz válni(ahogy a pasi is), kíváncsi vagyok, mi volt azelőtt, hogy összejöttetek, mert én gyakori pánikrohamokra tippelek, ami alapján a pasi ilyeneket következtet és csak átmenetinek tartja a pánikmentes időszakot.
Egyetlen egyszer sem estem össze. Sehol sem írtam ilyet.
Nem tekintek a pszichiáterre ördög szerűen, csak semmi szükségét nem látom, mivel végre normálisan elvagyok és egyébként is részt vettem pszichoterápián, mint írtam. Tudományosan bizonyított hatékonyságú módszerekkel kezeltek, és azt is csak azért vállaltam be, hogy biztos tartós legyen a változás, amin az utazás során átmentem, mivel már akkor sem szorongtam.
válasza:Csak eljutunk a végkövetkeztetésig, hogy a kérdező a pasiától pánikbeteg. 👏 :D
32/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!