Mit kéne tennem, hogy elfogadjanak?

A barátom szülei utálnak engem. Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy főnyeremény: szociális fóbiám van, fiatal vagyok, még nincs felsőfokú végzettségem, hajlamos vagyok depresszióra (ami megfelelési kényszerből fakad). Viszont! Alapvetően jókedvű, nyitott, kedves, barátságos vagyok. Azért, akit szeretek bármire képes vagyok. De mindig rohadtul foglalkoztat, hogy más mit gondol rólam. Megtudtam, hogy a barátom szülei hálátlannak, nagypofájúnak tartanak és a fent említett okok miatt méltatlannak a fiukhoz. Én tudom, hogy ezek baromságok, de valamit nagyon rosszul csinálok, ha az embereknek ez jön le. Nem vagyok materialista, ezért nem tudok örülni tárgyi ajándékoknak - ergo hálátlan vagyok. Nem viselem el, ha ugráltatnak - ergo nagyszájú vagyok. Ezentúl szerintem nem vagyok rossz ember. Nem ez a lényeg? Hogy önzetlen legyek és szeretetteljes?

A szociális fóbiámnak pedig nem segít, ha ítélkező emberekkel vagyok körülvéve.

Az sem mellékes, hogy a barátomat nagyon szeretem és nem szeretném elveszíteni a szülei miatt. Most konkrétan lehet lemondja a közös nyaralásunkat, mert az apjának nem tetszik.

A barátkozás nagyon nehezen megy, most a barátomon kívül nincs senkim. Ne értsétek félre, nem azért vagyok vele, mert nincs más. Csak szerintem nagyon megviselné így az esetleges szakítás. Nekem az is elég lenne, ha egész életembe csak egyedül ő lenne velem.