10 éves párkapcsolat, ami gyerekfejjel született és a felnőtt világban egyre több probléma jön elő. Ti mit tanácsoltok?

Közel 10 éve vagyunk együtt, 15 éves korom óta ő volt az egyetlen, de úgy érzem, hogy ami jó volt akkor, az most már nagyon kényelmetlen. Gondolok itt arra, hogy csak egymással, folyton együtt voltunk, közös "barátokkal" (egyikünk baráti társasága sem kedvelte a másikunkat, mivel már akkor is elhanyagoltuk őket), minden szabad percet együtt töltöttünk.

Sok problémánk van, de valahogy mindig túl jutunk ezeken, legtöbbször úgy, hogy valamelyikünk enged, de a másikat zavarja. Nagyon féltékeny és nem szereti, ha nélküle elmegyek bárhova. Ha mégis elmegyek, akkor folyton írogat és zsarol, vagy csak megsértődik és nekem kell engesztelnem.

Körülöttünk mindenki házasodik, vagy gyereket vállal, de engem ez egyáltalán nem vonz még. Én most végeztem el a jogi egyetemet, világot szeretnék látni, pénzt keresni, ő meg lakást akar és "nyugalmat". Ez persze nekem is fontos, de úgy érzem, hogy nem ez a prioritás. Az egyetem mellett is 2 évig dolgoztam, de nem takarékoskodtam, lakhatásra és arra költöttem, ami fontos volt nekem - ezt is mindig megemlíti. A munkám kapcsán többször megyek külföldre és nyilván sok férfi is van körülöttem, ő ezt nem bírja elviselni. Minden egyes alkalommal a telefonon keresztül könyörgök neki, hogy beszéljük meg a dolgokat ha hazaértem és ne telefonon akarjon szakítani.

Nagyon rosszul érzem magam amiatt, hogy nem tudom mit is akarok igazán. Az egyik pillanatban felfogom, hogy "nem vagyunk egy szinten" és szakítanék, a másik pillanatban meg nem akarom eldobni mindazt, amin átmentünk együtt az életünk majdnem felén keresztül. 25 éves vagyok, de úgy érzem ha szakítanék, akkor nem találnék mást és teljesen kétségbe esek. Sajnos visszajelzéseket sem kapok, hiszen aki ismer, tudja milyen a párom és még bókolni sem szoktak, pedig az átlagosnál jobban nézek ki, így az önbizalmam is 0.

Azt is javasolta, hogy váltsak munkahelyet, hogy ne kelljen utaznom és csak nőkkel foglalkozzak, de mondtam neki, hogy ez nem így megy, szerinte ez csak kifogás.

Ti mit tennétek a helyemben? 25 évesen, 10 éves kapcsolatot felrúgnátok a bizonytalanért? Az a baj, hogy ha mondjuk egy barátnőm lenne ilyen helyzetben, megkérdezném, hogy normális-e, hogy még vele van?!, de sajnos rólam van szó és én rettegek a változástól, a bizonytalantól.

Köszönöm előre is!