Van még jövője ennek a párkapcsolatnak?

Másfél éve vagyunk együtt a barátommal. Egyszer már szakított velem, mondván már nem szeret. Úgyhogy különköltöztünk, de rá pár hónapra felkeresett, hogy szeret és mindent megtesz, hogy bebizonyítsa az érzelmeit, mert neki az csak egy végletes reakció volt arra a sok veszekedésre. Valóban hisztiztem minden apróság miatt, ebből tanulva változtattam a viselkedésemen. De jelenleg a másik véglet van, mindenből engedek neki, tudat alatt kiengesztelve azt hogy minden miatt kicsaptam a hisztit. Nincs kedve sűrűn találkozni, és szeret különtölteni programokat a családjával. Én ahogy járok kelek a világban, azt látom, hogy párok mindenhova együtt mennek, nekem meg sem fogja a kezemet az utcán. Persze nem rohanhatok hozzá minden problémával, mert ő is ember, és szüksége van a pihenésre, de ha például nagyon fáj a fejem, hasam menzeszkor, van bármilyen problémám, jól esne vele aludni, ha simogatna, puszilna, keszítene egy pohár kakaót (nem kell, csak én fordított esetben eléggé törődő vagyok) de ő inkább egyedül lenne és ha átmegyek, teljesen közömbös, mindegy neki. Tegnap átmentem, mert késik a havim egy hete, nagyon féltem, hánytam is, rosszul voltam, és meg akartam beszélni, hogy “mi van ha”, abszolút ideges lett, és hogy velem mindig valami baj van, mindig óvszerrel csináljuk, de nyilván vagyok olyan szerencsétlen, hogy beletartozok abba az 1%ba. Nagyon megbántott, úgyhogy haza akartam menni, de vártam, hátha mond valamit. Annyit mondott “most mész vagy maradsz? Csak döntsd már el! Nem baj ha itt vagy, ha neked így jobb”. Inkább elmentem. Úgy éreztem, mindegy vagyok neki, inkább lenne egyedül. Meg azt is mondta, hogy belefárad, hogy engem mindig támogatnia kell.

Szerintetek ennek vége már?

27/L