Hogyan fogadtátok el ezt?

Lassan 2 éve vagyok együtt a párommal, nagyon szeretem, és elmondása szerint ő is így érez, viszont részéről már elmúlt a rózsaszín köd, én sajnos még mindig abban a fázisban vagyok, egész nap vele lennék. Sokszor emiatt összeveszünk, mert már nem úgy mutatja ki, mint régen, nem igényli annyira a találkozást, mint én, vannak napok, mikor nagyon cuki, vannak napok, hogy azt érzem, én jobban szeretem őt. Sokszor mondja, hogy ő máshogy mutatja ki,nem úgy, mint én,mondhatnám azt is, talán mások az igényeink. Nem sok önbizalmam van, régen ezt éreztettem is vele, de már megtanultam, hogy ez nem a legjobb ötlet, és próbálom jobban szeretni magam, de nagyon félek, hogy ő talál egy nálam jobbat. Sokan mondják nekem, hogy ő nagyon helyes srác, vigyázzak rá. Persze erre ő kiakad, ha elmondom, mert rengetegszer mondta már, hogy ő nem az a fajta, aki hűtlen lenne. Megbízom benne, de mégis félek, hogy megun, és már nem kellek neki. Előtte sajnos nem volt kapcsolatom, csak futó kalandok, így úgymond nem tudom, hogy ez normális e, hogy elmúlt az az érzés nála, hogy állandóan velem akar lenni és hiányzom neki. Volt, hogy részegen rákérdeztem hogy nem szeret e már, ezen ki van akadva, hogy én ilyet feltételezek. Én mindig is elég bonyolult eset voltam, nagyon ragaszkodó vagyok, minden percben vele lennék, neki viszont kell tér, kell idő, hogy magában legyen, és ezt szeretném is elfogadni, viszont nem tudom, ez mennyire normális. Nem szeretném elveszíteni, nagyon jó vele minden, nagyon hiányzik az az első pár hónap, amikor én voltam neki a világ közepe, sokan mondják, hogy ezt fogadjam el, mert olyan már nem lesz, mint az elején. Biztos voltatok már hasonló helyzetben, elsősorban lányoktól kérdezem, de pasiktól is akár, hogy ti mit tettetek, hogy elfogadjátok ezt, és eltereljétek a negatív gondolatokat?

Akár privátban is írhattok és szívesen beszélgetnék erről, szerintem jót tenne.

Előre is köszönöm a válaszotokat!

22/N