Szerintetek ebben a helyzetben kinek volt igaza?

Még nagyon az elején vagyunk ennek a kapcsolatnak (én 21L, ő 24F), még csak másfél hónapja ismerjük egymást. Hivatalosan nem lett kimondva, hogy egy pár vagyunk, de többször is félreérthetetlenül utalt rá.

Mivel mindketten hazautaztunk az ünnepekre, így egy hétig nem tudtunk találkozni, de minden nap beszéltünk telefonon. Azt éreztem, hogy kezd köztünk kialakulni valami. De amikor újra találkoztunk volt egy kisebb nézeteltérésünk.

A helyzet az, hogy szex még nem volt köztünk, mert eddig nem éreztem úgy, hogy eljött az ideje (nem vagyok szűz.) Most már szerettem volna én is, de pont megvolt. Ekkor azt mondta, hogy akkor sz.pjam le. Ez önmagában nem lenne probléma, mert egyszer már csináltam neki. Viszont most nemet mondtam rá, ugyanis pár nappal a találkozásunk előtt volt egy komolyabb fogműtétem, ami után szájzáram is lett. Amikor találkoztunk már jobb volt, de így is csak félig tudtam nyitni a számat, ráadásul egy nyílt seb volt a számban még mindig. Ezt neki is elmagyaráztam, de erre nagyon megsértődött, duzzogott, pofákat vágott. Nem akarta megérteni, hogy nekem fizikailag nem megy most. Vagy 20 percig unszolt, hogy "legalább egy kicsit csináljam..." De mégis hogyan, ha ki se nyílik a szám?? Aztán meg azt is a fejemhez vágta, hogy biztos csak hazudom, hogy még mindig menstruálok, mert olyan nincs, hogy valakinek 8 napig meglegyen. Pedig sajnos ez az igazság.

Igazából ezek után én is megharagudtam rá, ugyanis én nyugodtan próbáltam neki elmagyarázni a helyzetet, de ő akkor is önzősködött. Hazaküldtem. Majdnem el is sírtam magam. Ekkor természetesen bocsánatot kért, de én ezek után nem tudom, hogy akarok-e tőle bármit is. Én megértem, hogy férfiként vannak szükségletei. De akkor sem tartom igazságosnak, hogy emiatt duzzogjon és érzelmileg zsaroljon, hiszen pár nap múlva már vígan szexelhettünk volna.

Ti mit gondoltok erről a helyzetről és szerintetek kinek van igaza? Mit tennétek a helyemben?