Másnál is volt így?

Sztem semennyire nem gyakori, aki azon gondolkozik, hogy szakitani akar, az nem fordul akkorát, hogy igazinak lássa a társát a következő kanyarban. Ha valaki komolyan elkezd szakításon gondolkozni, az hamarabb meggyőzi magát, hogy kell szakítson, vagy esetleg tovább ül a langyos sz.ban amíg nem talál jobbat magának s akkor lépik.

Ha valaki szakítani akar veled, akkor azt kell hagyni menni.

Egy kapcsolatban nyilvánvalóan vannak hullámvölgyek. Mikor épp lent vagy/tok, akkor úgy érezheted, hogy talán jobb lenne nélküle, könnyebb lenne esetleg megoldódna a probléma. Ilyenkor az ember mélyen magába fordul és csak agyal és agyal, mi legyen. Ha nem elég erős a kötelék és a szeretet, ebben az esetben könnyedén inkább kilépnek a kapcsolatból. Ha pedig igazi, mély szerelem és szeretet van, egy ilyen völgyben rájön az ember, hogy nem érdemes az eddig felépitett és mély kapcsolatot eldobni egy ideiglenes probléma miatt, hisz eszébe jut minden egyes dolog, ami eddig összetartotta a kapcsolatot.

Ilyenkor szokták mondani az öregek, hogy megjavitani, és nem eldobni a dolgokat. Talán az újnak mégtöbb baja lesz...

A kérdésedre válaszolva, igen, nekem is támadtak ilyen gondolataim egy-egy mélyponton. Aztán mikor leültünk a párommal és ránéztem, rájöttem, hogy én ezt az embert sosem akarom elengedni.