Nem vagyunk egyenlő félek?

Megpróbálom röviden.

10 éve vagyunk együtt, én vagyok a nő. Sokszor volt szó esküvőről, de még nem vett el.

Két gyerekünk van, 7 és 2 évesek.

Nem ujkeletű a probléma, de most jutottam el oda, hogy már nagyon zavar, kimerült vagyok.

Semmiben nem segít, mindig csak ígérget.

Mindigis jobban kerestem nála, állítólag nem zavarja. Egyéni vállalkozó vagyok 8 éve, egy hónapban sem szüneteltem, a gyerekek mellett ugyanúgy dolgozom itthonról és dolgoztam mindigis. A havi bevételem kb 450-500.000 Ft, ebből fizetek mindent. A gyerekeket én hozom viszem, főzök, háztartást vezetek, intézem az ügyeket, mindent én csinálok. Az én házamban lakunk, örököltem korábban.

Havi 250.000 Ft a keresete, fizikai munkát végez, ebből a családi kasszába 100.000 Ftot ad és más semmi. A többit gyűjti, ebédet rendel, mert nem szeret otthonról vinni, tankol a kocsiba... Reggel 7-től este 6-ig nincs itthon. Csak hétfőtől péntekig dolgozik, amúgy mindig itthon van. Olyan, mintha ő is a gyerekem lenne nem csinál tényleg semmit. Tv, xbox, netezes, néha figyel a kicsire, hogy tudjak haladni a munkámmal.

Lehet ezen változtatni vagy nem? Mit tudnék tenni? Komolyan mondom belefaradtam. Soha egy program nem jut eszébe, nem megyünk sehova, olyan, mint egy 70 éves nyugdíjas. Folyton otthon vagyunk. Nyaralni még sosem voltunk.