Előfordult hasonló veletek? Vagy csak én vagyok túl szigorú, vagy az elvárásaim nem reálisak?

30 éves nő vagyok, a párom 34,mindketten egy városban lakunk.

Amikor összejöttünk, nagyon fellángoltunk, nála ez jelenleg sem változott, nagyon szeret, én viszont úgy érzem, már nem is vonzódok hozzá.

Nagyon sokat gondolkodtam az elmúlt napokban, mi okozhatta bennem a kiábrándulást:

- elejétől kezdve kijelentette hogy ő feleséget keres, gyereket akar ez még valahol meg is nyugtatott az elején, de most már inkább tehernek élem meg, nem vagyok biztos benne hogy most azért van velem, mert én kellek neki, vagy csak nagyon gyereket akar már

- neki csak fiú jöhet szóba, ezt hangoztatta többször is. Ez engem nyugtalanított, megkérdeztem, mi lenne, ha lánya lenne, erre ő azt felelte, hogy nem lesz, mert fiú lesz.

- A szülei ott laknak tőle egy köpésre, minden egyes nap meglátogatja őket, ezzel nincs baj. Viszont ha megyek akkor kb mindig meg vagyok nézve, az anyja kiborul, hogy én miért nem látogatom őket meg legalább hetente (saját anyám nem látom ilyen sűrűn!), szúrósan meg is lett jegyezve többször is

- Elköltözni a szülei közeléből nem akar, mert minek, majd szépen tudnal jönni segíteni a gyereknevelésben (isten ments, hogy napi szinten nekem jöjjenek emberek!!!)

- Összeköltözni nem tudunk jelenleg, mindkettőnk garzonja túl kicsi 2 főnek, nála talán még megoldható lenne, de egy nagyon zajos, koszos főút mentén egy panelben lakik (az enyém egy új tégla egy parkos környéken)

- Kijelentette, hogy oké, akkor eladjuk a lakásokat, de csakis ott vegyünk lakást a környékén, mert ott az árak még elviselhetőek és a szülei ott vannak (!!!)

Nem akarok egy koszos, nagyon zajos főút mellett megfulladni, egy panelban, míg életem értelme csak az legyen, hogy neveljek egy gyereket...

Egy tök sportos, aktív ember vagyok, szeretek járni-kelni, pörögni, vannak hobbijaim, vannak barátaim. De kezdek totál befordulni...

Velem van a baj? Én követelek azzal túl sokat, hogy költözzünk messzebb, valami csendesebb helyre, ne siessünk már ezzel a gyerek dologgal?! Ennyire nem ketyeg a biológiai óra szerintem. 5 hónapja járunk, hova siessünk?!

2 hete már hozzá se tudok érni, teljesen elveszett belőlem a vonzódás felé.

Nyilván szakítani fogok, de most velem van a baj? Én vagyok hisztis?

Köszönöm a válaszokat! 30n