Akik javasolják, senki ne tartassa el/ki magát, szintén elmennének dolgozni hasonló helyzetben?

1. Igen, elmennék dolgozni.

2. Nem muszáj ilyen balf@z helyzetbe raknom magam ehhez, mint amit te leírtál. Törekedhet az ember arra, hogy olyan munkát keressen, amit szeret, bír, vagy legalább elvisel. Elég értelmetlen az, hogy te törvényszerūnek tūnteted fel, hogy a munkát csakis utálni lehet, minden lehetséges munka elviselhetetlen szerinted.

3. Ki mondta, hogy egyetem közbe? Ráér utána is, ha valaki nem akarja eltartani magát. Úgy hangzik ez, mintha sz@r kifogásokat keresnél. Egyetemezel, oké. Ha az egyetem lejár, akkor mi lesz a következō kifogásod?

4. “ha a férfjük nagyon jól keresne, akkor is elmennének”

Minek viszonyítgatni? Ahogy felettem is felvetették, ha a jól keresō férjed elhagy, akkor mit teszel?

Nem kell versenyeznem a párommal és számolgatnom, hogy kinek mennyi a bevétele. A magam részérōl annyit keresek, amire NEKEM szükszégem van, nem számít ha ez kevesebb, mint másé, de az ÉN szükségleteimet elégíti ki. Jobb érzés a saját keresetembōl megvennem azt, ami nekem kell és nem mindig a páromra támaszkodnom.

Diákként diákmunkát vállaltam, és jó volt, igaz, azt nem kellett minden nap, csak amikor éppen el tudtam vállalni valamit, illetve passzívabb félévben volt teljes állásom is, amíg újra be nem indultak az előadások és gyakorlati órák, az is jó volt. Nem olyan rossz dolog ez, és a mai állandóan pörgős világban 1-2 év kihagyással is olyan lemaradást szedhetsz össze, hogy kezdőként kezdheted elölről a betanulást.

Én nem mondom, hogy nappali tanulmányok mellett teljes állást kell vállalni, de a van lehetőség valamire, már csak arra is jó, hogy ne ess ki annyira, de ha nagyon nem akarsz bármit csinálni, akkor olyat érdemes keresni, ami szakmai gyakorlatnak is behúzható, akkor meg két legyet ütsz egy csapásra, mert munka és pénz is jön, és a tanulmányaidat is kamatoztatni tudod, gyakorlat meg úgyis kell, és lehet, hogy a suli végeztével már egyből lesz biztos állásod is abban, amit most tanulsz. Legalább látnád, hogy tényleg tetszik-e a gyakorlatban.

Ki mondja? Párod? Ha igen, akkor vele kéne megbeszélned a dolgokat.

Ismerősök, család, barátok? Akkor tisztázd le velük, hogy semmi közük az életed ezen részéhez, pároddal megbeszéltétek, és egyetértettetek.

Itt gyakorin pár anonim emberke? Komolyan nincs jobb dolgod, mint ezen pörögni? Mert ha nincs, akkor tényleg menj el dolgozni mihamarabb, mert túl sok időd és energiád van ismeretlenek véleményén drámázni.

Az életét pedig mindenki ott b*ssza el, ahol akarja. Ha a túl sok munkával, amivel kicsinálja az idegeit, és a szervezetét, akkor azzal. Ha egész életen át tartó, totális anyagi függéssel, aminek következtében kiszolgáltatott lesz, (és egy idő után jó eséllyel földönfutó,) akkor azzal. Hála a jó égnek az élet nem ennyire fekete fehér, és nem vagy-vagy állapot van erre.

Nyilván nem tanácsolnék olyan dolgot másnak, amit abban a helyzetben én nem tennék meg. Számomra a függetlenség az egyik legnagyobb érték az életben és nem tudnám elvilseni azt a tudatot, hogy máson élősködök és semmi bevételem, de ez én vagyok, azt, hogy más mit csinál az életével pont leszarom. Végig dolgoztam az egyetem mellett, hogy egyedül temertsem meg az anyagi hátterem, szóval pontosan tudom, hogy az egész koordináció kérdése, ma se csinálnám másképp.

Te meg élj úgy, ahogy neked jólesik, arra pedig tegyél magasról, hogy más mit szól hozzá. Magadért élsz, nem értünk, nem? Akkor meg? Tegyél úgy, ahogy az neked és a párodnak jó.