Akik több éve vannak együtt, nálatok mikor lehetett érezni h mintha a másik fél belekényelmesedett volna az egész kapcsolatba?

Mi 8 éve vagyunk együtt,és kb 2 éve érzem hogy ez már olyan semmilyen,pedig en meg mindig szerelmes vagyok belé,de ő semmit nem tesz ertunk.Tegnap előtt váratlanul megkérdeztem hogy mi van velünk,szeret meg vagy csak úgy vagyunk?!Ő szeret,szerelmes belém de láttam a szemét,az arcát,régen nem így mondta.Hiányzik az a régi érzés,amikor csak úgy megdicsert,atolelet,magától mondta hogy szeret.Ezek mára nincsenek.Csak en mondom neki.Annyiszor próbáltam tenni ertunk,a csaladunkert míg ő belekenyelmesedett..és persze én vagyok a hül.e ha nekem "ez sem jo".

28n 32f

Mi 5 éve vagyunk együtt.

Már egy ideje érzem, hogy elkényelmesedett a párom, de nem tagadom, hogy én sem vagyok olyan, mint az elején.

Én úgy gondolom, hogy az ember nem pöröghet mindig, évekig 110%-on. Minden téren változik a dolgokba vetett energiánk, hát akkor egy mindennapos, párkapcsolati téren.

Szerintem természetes, hogy napokig csak pihenni és semmittevéshez van kedvünk, mondjuk egy kemény munkahely mellett. Normális, hogy néha az otthonülést választjuk valamelyik program helyett. Abban az esetben, ha ezek mellett van minőségi együtt töltött idő is.

Igen, mi érezzük, hogy már nyugodt, kényelmes, hosszútávú kapcsolattá alakultunk át, de azt is tudjuk, hogy nem véletlenül köteleződtünk el egymás mellett és azt, hogy egymást szeretjük a legjobban. Még akkor is, ha egyikünk csak épp a kanapén akar heverni. De emellett mindkettőnkben megvan a tenni akarás, tisztában vagyunk vele, hogy mennyi energiát és pörgést tud adni ha elmegyünk valahova vagy csinálunk valami közös programot. Lehet, hogy a párom nem valami kreativ az új ötletek kitalálásában, de benne van abban, amit én kitalálok, és teszünk azért, hogy jól érezzük magunkat.

Nem akarok ezzel a tényleg rossz párkapcsolatok mellett érvelni, mert ott már nem biztos, hogy van remény,csak azt mondom, hogy évek múltán normális a kapcsolatnak úgymond 'lenyugvása'. A még új és izgalmas partnerrel is egyszer hosszútávú lesz a dolog, egyáltalán nem biztos, hogy megéri eldobni valamit, s nem megjavitani egy olyan újért, ami idő kérdése és ugyanoylan lesz.

En nyolc ev utan hagytam el a ferjem, az utolso egy ev az szornyu volt. Sokat vitatkoztunk, mert teljesen termeszetes volt neki hogy en ott vagyok es ezert semmit nem kell tegyen, mindegy hogy milyen csunyan viselkedik velem. Mar a felesege is voltam a cel kipipalva mostmar hatra lehet dolni. Csak a kapcsolat nem igy mukodik hogy elunk egymas mellett mint ket szomszed. Sokszor elmondtam neki hogy nagyon bant hogy nem torodik velem, nem becsul meg, nem foglalkozik a kapcsolatunkal. stb.. Mindig az volt a valasz hogy tudja es sajnalja es valtoztat a dolgon. Az utolso fel evben mar szex sem volt mert ha en nem kezdemenyeztem akkor o sem. Volt egy pont amikor mar kibuktam es mondtam pontosabban sirva a kepebe uvoltottem hogy elakarom hagyni mert nem lehet igy elni es ennek csak az lesz a vege hogy majd megkapom mastol amit tole nem. Ez sem hatotta meg, emlekszem meg a szeme sem rebent arra mikor mondtam neki hogy megfogom csalni.

Meg is tortent, ra 3vagy4 honapra megcsaltam. O sejtette hogy viszonyom van de akkor is csak ult a seggen es varta hogy mi lesz. Elkoltoztem es akkor jott a totalis kiborulas a reszerol, hol konyorgott hogy menjek vissza, hol valni akart. Teljesen padlora kerult mert egy percig sem hitte hogy vegul tenyleg elhagyom ha nem tesz kettonkert semmit sem. Es kezdodtek a valtozasok amire hiaba kertem eveken keresztul. Masfel ev kuloneles utan kibekultunk es most boldogabbak vagyunk mint valaha. Igaz kemeny 2 evunk van abban hogy helyrehozztuk a kapcsolatunk de megerte. Ez mar 7 eve tortent es most varjuk az elso kozos gyerekunket.

Sokszor mondta a ferjem hogyha akkor nem csalom meg es nem hagyom el es o nem ter magahoz akkor lehet mar reg nem lennenk egyutt vagy meg rosszabb lenne a kapcsolatunk mint akkor volt.