Volt valaki hasonló helyzetben? A férjemmel nagyon megromlott a viszonyom az elmúlt 1,5 évben. Közös gyerekünk 2 éves, fél éves koráig még együtt fürdettük, egész jól elvolt vele.

Nem lennék benne biztos, hogy munkahelyi gond. Ha nálam ilyen lenne, akkor örülnék, hogy otthon legalább jó dolgok várnak.

Nyilvánvaló, hogy van lelki problémája, de amíg nem beszél róluk, magába fojtja, addig nem lesz megoldás közösen. Az ivás pedig menekülés a realitások elől. A felelősséget hárítja azzal, hogy ezt-azt rádfog, mert ha egy kapcsolat tré már, arról mindkét fél tehet, nemcsak az egyik. Ha ennyire nincs kommunikáció köztetek, akkor nem sok jót látok. Ezt csak beszélgetéssel lehet megoldani. Te hogy állsz a kapcsolatotokhoz? Mit teszel érte, sűrűn vitáztok-e, gyakran kérdezgeted-e ezekről?

Hasonlóan vagyok én is.

A munkahely is biztos rá tesz egy lapáttal. De ha az ember szeretetbe megy haza, akkor a munkahelyi dolgok eltörpülnek. Talán elhanyagoltad mostanában? Elment az életkedve, már nincsenek céljai, értéktelennek tartja az életét.

Szerintem elég lenne, ha mindig magadtól bújnál oda hozzá. Este, amikor lefekszetek bújjál hozzá, és amikor megébredsz éjjel akkor is. Lehet, hogy kéreti majd magát, de ne engedj. Viszont ha ellök, akkor már nem lesz könnyű a megoldás.

Ha régebben sokat tapizott, fogdosott téged, és te nem hagytad, ellenkeztél, akkor az is lehet a "baj" egyik forrása.

Beszélgetésnél a legapróbb dolgokban is állj mellette, amikor más is ott van, még akkor is, ha nincs igaza. De semmiképpen se "alázd" meg más előtt. Ha társaságban vagytok, akkor legyen mindenki számára egyértelmű, hogy ti együtt vagytok, más előtt is mutasd ki, hogy neked Ő a legfontosabb, de csak a gyerek után. Aztán majd kettesben mond el neki, hogy nem tetszett valami.

A családod elől szerintem azért bújik, mert sokszor le lett "hurrogva".

De van még sok más lehetőség is... :-(

Én dolgozok vagy 3 helyen, két kapcsolatból van négy gyerekem, velük sohasem viselkedtem így.

A többi rám is illhetne, a kapcsolat megromlása hozhatta a piálást is, a rokonok semmibevételét, - persze, mert az asszonnyal megromlott a kapcsolat.

(bár annak meg volt konkrét oka- ilyenről te nem írsz).

Kiégett, belefáradt a saját életébe.

Én annyival voltam jobb/ szerencsésebb, hogy legalább magamban sikerült helyreállítani a világot, és nem folyton mások hibáztatásába merültem el.

Segítségre volna szüksége, de amíg ezt be nem látja, nem fog menni.

Te meg derekasan túlterheled magad a három gyerekével, szóval nem neked kéne ezt megoldani.

Mond meg neki, hogy a házasságkötéskor nem ezt vállalta - szóval tartsa magát ahhoz, vagy tűnjön el.

Hátha hatna.

Érdekes módon legtöbbször akkor jönnek elő ezek az érzelmi bizonytalanságok, amikor bekerül egy gyerek is a képbe.

Mindenki(férfiak) utál harmadik lenni, még ha a saját gyerekéről is van szó. Gondolom a gyereketek miatt a háttérbe került a férjed jópár szempontból, ő erről nem beszél, neked meg úgy látszik, sejtésed sincs róla, mi lehet az oka.

Gondolom te nekiálltál babázni, otthon vagy, ő totál kivan a munkájától, hazamegy, és esetleg még el is vársz tőle dolgokat.

Rengeteg női fórum beszél erről, de biztosíthatlak, a férfiak 99%-a rosszul van ezektől a dolgoktól.

Ez lehet a magyarázat.

7-hogy aztán miből gondolod ezt a sok mindent....????

Az elején normális apa volt, már a korábbi gyerekeit is leszarja, - ez hogy illik a képbe amit rajzolsz?

Nem adtad fel túl hamar? Tartok tőle, hogy ha egyedül marad, annyira tönkre fog menni, hogy munkanélkülivé, majd hajléktalanná válik.

Hogy tervezed, vissza akarsz menni hozzá?