Lenne értelme így folytatni még a kapcsolatot? (kicsit hosszú a leírás, nagyon megköszönöm, ha elolvasod)

A párommal mindketten gimisek vagyunk. Elég hosszú barátság után szerelem alakult ki köztünk már 3 hónapja. Az elején jól ment minden, de mostanában már nem így érzem.

Az anyja nagyon beleszól az életébe. Ha rossz jegyet kap a barátom, az anyja eltiltja mindentől. Ez mostanában kezdődött. Ő egész hétvégén a szobájában ül és tanul, vagy segít az anyjának otthon. A kapcsolat elején rengeteg időt töltöttünk együtt, péntektől vasárnapig, de soha nem aludtunk még együtt, tudom nagyon gáz. Az utóbbi időben két-három hetente ha találkozunk, azon kívül semmi. Egyébként osztálytársak vagyunk, az elején egész nap a suliban velem foglalkozott, ölelgetett stb. Mostanában a suliban is hanyagol. Órák után mindig hazáig kísér, de úgy érzem elhanyagol. Viszont tudom hogy szeret, csak a természete ilyen.

Jeleztem neki hogy elhanyagol, de már akkor is tartottam tőle, mert ne azért foglalkozzon velem, mert én azt mondom. Ami után jeleztem, egy-két hétig jó volt, most megint lejjebb adott. Egyszerűen több időt tölt a barátaival mint velem.

Tudom egy kapcsolatban gáz hogy ilyenekre gondolok, de én így nem érzem jól magam a kapcsolatban. Egyszerűen ha van lehetősége rá, akkor se ír rám. Elérhető, de magától soha nem ír rám, ha én nem írok rá, nem beszélünk. Az elején szinte minden nap írt.

Nekem, meg szerintem minden lánynak figyelemre lenne szüksége, de ezt most közel se kapom meg. Múltkor mondtam neki hogy jó lenne már ha itt aludna vagy én aludnék nála, annyival lerendezett, hogy az anyja nem engedi.

Szeretem őt de ez így nem megy, rengeteget gondolkoztam már azon, hogy lehet szakítani kéne, mert ha ennyire nem akar velem időt tölteni, nem is szeret szerintem igazán. Rengeteget idegeskedek meg agyalok ezen, de ha szakítanék, akkor oda a barátságunk, és év végéig egy gimibe kéne járnunk, egy osztályba, mert ebben az évben ballagunk.

Meg igazából szeretem is őt, nagyon, de úgy érzem én többet adok a kapcsolatba, mint ő, és nekem ennyi törődés nem elég. Lehet én fújom fel ezt nagyon? Nem tudom mit tegyek, van még ennek a kapcsolatnak értelme?

Igazából azért se szeretnék szakítani, mert tudom hogy tiszta szívből szeret, csak a természete ilyen, és nem szeretnék neki fájdalmat okozni. Vagy ezt meg kéne velw beazélnem? De már röbbször próbáltam és nem történt semmi... nagyon nem jó ez így sehogy sem. Mit tegyek?

Ha együtt vagyunk kettesben, mindig mondja hogy szeret, hogy fontos vagyok neki és hogy még mindig szerelmes belém, és érzem is, de ezt csak akkor érzem, ha kettesben vagyunk. Máskor nem, viszont kettesben egyre kevesebbet vagyunk. Emellett mindig a nyárra tervez, hogy majd ide megyünk, oda megyünk, hogy együtt leszünk végig stb. Csak most korlátozva van, csak én nem érzem azt, hogy amikor kap egy kis kiutat, engem keresne rögtön, hogy legyünk együtt, inkább a barátaival van, vagyis a legjobb barátjával. És én még azt se érzem hogy az anyja nagyon kedvelne wngwm. Múltkor átmentem hozzá, és azt mondta az anyja hogy ne maradjak sokáig, max 7. De nekem az lenne a normál, hogyha ottvagyok náluk, és mondjuk messze lakom tőle, akkor aludjak ott nyugodtan majd reggel hazamegyek, de esélyét se látom annak hogy valmikor együtt fogunk esetleg aludni, a közeljövöben legalábbis biztos nem. Igaz én az ellentét vagyok, engem mindenhova elengednek, és zavar hogy ő ennyire korlátozott, és az mégjobban, hogy így tűri.

Köszönöm, hogy elolvastad, jól jönne most egy-két jó tanács...

19/L,F