Mi a véleményetek arról, ha egy párkapcsolatban sokáig nem jön össze a gyerek és mindkét fél gyerek párti, akkor idővel borítékolható, hogy valamelyik félrelép? Ilyenkor az egyik fél sem meri bevállalni a szakítást hátha külön elérnék a céljukat?

Az a véleményem, hogy a félrelépésnek semmi köze ahoz, hogy nem jön össze a gyerek.

Aki félremegy, akkor is félre ment volna, ha lenne közös gyerek.

Nekem kollégám járt így.

Más csinálta fel végül a feleségét.

Nálunk nem jött össze a gyerek 5 éven át (mindkettőnknek csak lombikkal lehet gyereke, szerencsétlen kombináció). Végül az ex-férjem félrement. Korábban sosem gondoltam volna, hogy képes lenne megcsalni. Imádott. Rajongásig.

Én elhiszem, hogy a sok sz.r tett be neki, amin keresztül mentünk. Lombik, műtét, hormonkezelések, mind emiatt egy depressziós feleség. És neki is voltak gondjai, neki is fel kellett dolgoznia, hogy nem lehet csak úgy hipp-hopp gyereke. Sokként érte a hír.

Bevallása szerint ez törte meg. Hogy nem érezte férfinak magát. Erre jött egy fiatal, mutatós nő, aki szemében ő volt A FÉRFI. Otthon meg csak egy hormonkezeléstől kontrollálhatatlan, sikertelen lombikot feldolgozó, szomorú feleség várta.

A kísértés ott volt, és engedett. Azóta elváltunk. Ő nagyon hamar megbánta, de én nem tudom megbocsátani neki, hogy kockára tett és eldobott engem és 12 évet.

Én se biztos, hogy lehetek természetes úton anya, így említettem rögtön az elején. Páromat nem zavarta, azt mondta legfeljebb örökbe fogadunk. De engem nem is a próbálkozás alkalmával vágna mellbe a hír, hogy nem lehet biztosan gyerekem, én ezt már 19 éves korom óta tudom és volt időm elfogadni és továbblépni ezen. Szerintem azok "hülyülnek" meg, akik teljesen rágerjednek a témára és csak 30 felé jönnek rá, hogy hoppá xar van a palcsintában. Ők abban nőttek fel, hogy nekik minden ok, és egyszer csak el kell fogadniuk, hogy "selejtesek", amit a társadalom se kezel jól és túlmisztifikálják az egész témát. Persze aztán lecseng a kezdeti sokk, meg ők is rájönnek, hogy ettől még nem dől össze a világ, de addigra saját frusztrációjukat vezetik le a párjukon, mintha ő tehetne róla.

N

Szia!

Sok hasonló eset van, amikor valamilyen oknál fogva nem jön össze a baba. Valószínűleg hormonális vagy valamilyen genetikai (nem passzolás), meddőség féle (stressz) állhat a háttérbe. Minél jobban erőltetem, annál jobban nem jön.

Lehet megoldás valóban az örökbefogadás is. Kérdés, hogy mindkét fél őszintén és valós kitartással vállal e fel ilyen komoly döntést.

Félremenni és úgy babát "szerezni" az nagyon nem korrekt, főleg ha elvileg "szeretik" egymást. Hol van az őszinteség a másik és főleg (önmagunk) tisztelete.

Nem véletlen, hogy sokáig nem jött össze az a gyerek.....

Pálcát törni nem alkarok, de egy biztos, nagyon meg tudja gyötörni és keseríteni egy pár életét, ha sokáig nem jön össze egy gyermek és közben körülöttük meg már "mindenkinek" van. Nehéz dolgok ezek.